... és Boróka úgy döntött, hogy nem szeretne róla lemaradni. Hogy hová akar menni, hová siet, nem tudom, de ő mégiscsak tudhatja!
Na szóval, arról van szó, hogy kicsi lányom, gyakorlatilag pár nap leforgása alatt tanult meg ülni, mászni, térdelni és felállni. Az ülést, július 25-én kezdte, még amikor Szelterszen voltunk, és szüksége volt arra az egy-két hétre, ami a mászásig eltelt, hoyg meg is tanuljon ülni. Keddi napon töltötte be a 7. hónapot, és előtte való nap már mászni kezdett. Még nagyon kezdetlegesen, még nagyon rozogán, egy-két mászó mozdulatot iktatva a kúszásba, de hónapfordulóján már egészen jól ment. Harmadik napon, amikor Meliéknél voltunk, már szinte csak mászott. Mindeközben pedig (hogy pontosan mikor volt, már nem emlékszem, de nem is lényeges annyira), fel is térdelt. István a gépnél ült, Boróka mellette játszott. Amikor megálltam az ajtóban, kissé elhűltem, mert Boró térdelt, egy kézzel kapaszkodva a forgós szék emelőáleengedő karjában. A következő napokban a kisasszony állandóan csak térdelni akart, de kiszúrta mindig a "legstabilabb" kapaszkodókat: a babahordozó, Tündének a játék-babakocsija, a konyhai székeink. Veszélyérzete azóta is egyenlő a nullával, hiszen honnan is lenne veszélyérzete, bárhol bármiben megkapaszkodik, hogy felemelkedhessen.
Szándékosan írtam, hogy emelkedni, és nem térdelni szeretne, mert ha jól emlékszem, múlt csütörtökön a kiságyában fülig érő vigyorral és ÁLLVA fogadott. Azóta sem ismételte meg, de nagyon próbálkozik. Az alacsonyabb tárgyaknak támaszkodva fel tud állni, de egyenesre nyomni magát sokkal nehezebb. Természetesen, szerintem van még ideje, de ha ő úgy gondolja, hogy mégiscsak itt az idő, akkor állok elébe: hadd mozogjon, tornásszon, másszon, járjon. Jót tesz az egészségnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése