8

Pénteken töltötte Boróka a 8 hónapot. 8 kerek hónapja itt van velünk, és én úgy érzem - nem érdekel, hogy közhelyet írok - csak egy pillanat volt az egész. Egy röpke pillanat, ami már el is illant. És ugyanezt fogom érezni majd a 9., a 10. és a 11. hónapfordulóján, és ugyanezt az első és a 25. születésnapján is.

Sok mindent megélt már kicsi lányom, igazi nyolchónaposként most 8190g és 72 cm. Nem iparkodik túlságosan a dekákkal, csupán 110 g-ot hízott, de vannak tartalékai, azért nem búsulom! Tud ülni, tud térdelni, tud állni, bárhol és bármikor lábraemelkedik. Persze, ha kapaszodni is tud valamiben.
Van két fogacskája, amik már jóideje ott díszelegnek a szájában, és kikukucskálnak a szájából, amikor mosolyog.
Jól eszik: minden gyümölcsöt szeret, amit eddig kapott. Most már a banánt is megkóstolta és ízlik neki. Túlzásba nem visszük azért, nehogy ismét szorulási gondok legyenek!
Most már rendszeresen kap csirkehusit, megkóstolta a csirkemájat, nagyon ízlik neki a kenyér és minden eddig kóstolt zöldség. Az ételeit magam készítem só, cukor és más fűszer nélkül. Egyedül a természetes fűszereket, hagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet és más zöldfűszereket használok és azt mondja a lányom, hogy neki így megfelel. Azt figyeltem meg, hogy a gyümölcsöket inkább magukban szereti, sokkal kevesebbet eszik belőlük, ha tejpépport kavarok bele. A zöldséges ételek nem baj, ha édeskések (hisz a répa, a sütőtök, hagyma, ezek mind édesítenek), de ne legyenek mesterségesen cukrozva. Pedig a tejpép is csak nagyon enyhén édes, neki mégsem ízlik annyira. Úgy látszik, az anyja száját örökölte, inkább a "sós" dolgokat kedveli.
Említettem a szorulásos gondokat. Szerencsére elmúltak, hál'istennek, nincs szükség semmiféle mesterséges beavatkozásra. Olyannyira hozzászokott a kis gyomra az új ételekhez, hogy tegnapelőtt hatszor cseréltem rajta pelenkát, mert hatszor volt kakis. És teljesen normál állagú volt.
Amúgy múlthét óta "drasztikus" változtatásokat vezettem be a kisasszony napi- és étrendjébe. Kétszer kap szilárd ételt, de NINCS utána szopi. Egy-két napig kegyetlennek tartottam magamat emiatt, de mégis, úgy gondolom, most már elég nagy ahhoz, hogy lassan egy-egy szopi kimaradozzon és így valaki más is gondját viselhesse a pocakjának a távollétemben.
Ma újabb elsőt kapott: halat. Csak úgy simán, falatkánként, néha egy-egy falat kenyeret is közbeiktatva. Megevett két darabot, kétszer ivott vizet, majd, ha még adtam volna, elfogadta volna. És ez kizárólag felnőttétel volt, bár korántsem volt túl fűszeres.

Tud tapsolni, sőt, kérésre is csinálja. És úgy tapsol, hogy a tenyerei összecsattannak, nemcsak mímeli a dolgot! Ezenkívül nagyon tud mosolyogni mindenkinek, főleg, ha az anyja ölében van és nem is akarja onnan kimozdítani senki. Szörnyen anyás. Lehet, hogy most van a szeparációs félelem időszaka is, de Boróka amúgyis jobban kötődik hozzám, mint annak idején Kriszta. Szerintem a szopi nagyban befolyásolja ezt, és amíg tart, egy ideig még így is lesz.
Az alvókája felemás. Éjszaka még felsír általában egyszer (nagyon ritkán kétszer) és ilyenkor szopizik, de nem mondhatom, hogy rossz alvó. Mellreteszem, és 10 perc után mindketten alhatunk tovább, mintha mi sem történt volna. Általában olyan hajnali 2 és 3 között szokott ébreszteni, vagy ha netalántán ennél korábban, akkor nagy az esély arra, hogy 5-6 körül ismét ugraszt. Tegnap is evett pont 6-kor, de utána visszaaludt és 9 előtt pár perccel kelt fel. Ilyet is nagyon régen csinált, mert már hetek óta az van, hogy fél7-7-kor kelünk. (Jaj, azért tegnap sem aludtuk szét az agyunkat, mert Kriszta gondoskodott róla, hogy 7-kor ébresszen.) No, de amikor alszik, akkor alszik. Nem kell sétálgatni vele naphosszat vagy éjhosszat, megvan az a kis kizökkenése (mert tulajdonképpen nem tér magához, nincs ébren), amikor vagy a pocakja üres, valóban, vagy csak egyszerű létszámellenőrzést tart.
Már próbálkoztam azzal is, hogy ha kétszer ébred, akkor másodszor csak vizet és cumit adjak, párszor be is jött a dolog, de egyik hajnalban negyed 5-től 5-ig kínlódtunk mindennel, majd az lett a vége, hogy szopival 5 perc után visszaaludt. Talán nem kövez meg senki, ha azt mondom, hogy ezentúl inkább a szopit választom, ha 10 perc után sem eredményes valami más módszer.

No, ahhoz képest, hogy nem tudtam, mit is fogok írni a súlyán és hosszán kívül, elég terjedelmesre sikeredett a beszámolóm. És akkor a végére hagytam a habot a tortán: nyolchónapossága alkalmából drága kicsi lányunkat egy brutális tortúrának vetettük alá, legalábbis a reakciójából ítélve nagyon fájdalmas (vagy csak ijesztő) lehetett a procedúra. Íme, itt a kicsi angyalka, most már fülbevalókkal: