2008. szeptember 25., csütörtök
Jól megaszonta!
Kriszta az utóbbi napokban csak amúgy sziporkázott. Köpte az aranyakat, ahogy csak bírta.:)
1. Berohan a konyhába, ijedt-vészjósló kifejezés az arcán:
- Anyucika, a(n)cika, Bolóka művészkedik!!! :o:d:d:d
(Egy mosdótálba összeszedett ilyen-olyan bazárok között túrkált a leányzó. Amúgy én szoktam kérdezni tőlük: no, mit művészkedsz itt? )
2. Hozzám jön, a markában szorít valamit...
- Anyucika, mi van a kezemben?
- Nem tudom, mi van ott?
- A kicsi vesszőnek a holmija. (Az erdőről hozott ágacska megszáradt és leszedte a kérgét. :))
3. Tanítom énekelni. Először hallja az éneket: Kihajtom a libám a rétre...
Ő is énekli: Kihajtom a libámat a létlála (azaz a létrára :)).
4. Felkaptam ma reggel a vállamra, mint egy zsákot és paskoltam a fenekét. Közben mondtam, jaj de nehéz vagy, mint egy zsák só! Mire ő:
- Jaj, anyucikám, te nem bírsz magaddal! :)
5. Anyucika, én megettem kicsi Bolókának a kenyelét! Bekaptam! Kámpec!:):P
Ő meg alig bír meglenni móka nélkül. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Nagyon jó fej csajsz!!!!
Húú,de huncutka vagy!:)Szkokán fiúk
Jajj, de édes a dumája, akárcsak ő maga!
:)
:) Lesz humora az bizti:)
Ákombákom
Imádni valóak a lányok!:p:)))
Szép hétvégét Nektek!:)
puszi!!!
Megjegyzés küldése