Ica néni

Azt hiszem, a naplóban nem tettem egyáltalán említést arról, hogy május 4-étől július 24-ig, majd rövid megszakítás után augusztus első felében is diétáztam. Tavaly bevált nálam a 90 napos, most is ugyanaszerint étkeztem. Na, persze, még ki-kihágtam néha! Az eredmény nem az, amit álmodtam volna, de összességében véve azt mondhatom, hogy elégedett vagyok. Csak vagy 5-6 kilótól szabadultam meg, de szerencsére, azóta sem ugrottak még vissza, pedig most már igazán össze-vissza étkezem! Pillanatnyilag kb. annyi a súlyom, azok a ruhák jönnek rám, mint Kriszta születése után. Tehát még lenne, amitől megszabadulni. De valamiért most nem úgy repültek a kilók, mint tavaly; lehet azért, mert a szoptatás miatt inkább csak a szétválasztásra figyeltem, mintsem a mennyiségre, tehát jóllakásig ettem, de lehet maga a szoptatás is gátolta a fogyást. Pedig reméltem, hogy én is azon szerencsések közé tartozom, akinek a szopi csak amúgy hajtja majd le a kilókat. Nem így lett.

Természetesen, tudom, hoyg jobb eredményeket ér(het)tem volna el, ha a diétát megfelelő mennyiségű tornával is kiegészítettem volna, de sajnos a napok rövidsége és a két leányzóm együttalvásának hiánya miatt (illetve még sok más okot is találhatnék) a testedzés csupán néhány alkalomra korlátozódott. (Ez a "néhány" különben amolyan jóindulatúan félrevezető kifejezés, pontosabb lenne, ha azt mondanám, talán kétszer vagy háromszor.) Pedig Zita nagyon sok és sokféle gyakorlatot másolt fel nekem CD-kre! De nem ezen múlott.

No, de van azért még egy jó oldala annak, hogy fogyni akartam és tornagyakorlatokat szereztem be. Kriszta állandóan érdeklődve figyelte amint tornáztam és persze megfelelőképpen pisolygott is hozzá. Aztán elkezdett ő is mókázni és nagyon élvezte.

A napokban kissé visszavettem a mesenézéséből. Ha rajta múlna, naphosszat menne a Lúdas Matyi, a Vuk, Az oroszlánkirály, stb. Pedig egy idő után már nem is nézi, de ha kikapcsolom, balhé van. És mégis, sikerült, hogy tegnapig nem is nézett ezen a héten mesét. Olvastunk, mondókáztunk, hol közösen, hol egyedül nézegette a könyveket, kifestőzött, gyurmázott, játszott a játékaival. Kérte néha a mesét, de sikerült gyorsan elterelnem róla a figyelmét vagy valamilyen indokkal lebeszélni róla. Amikor viszont azzal állt elém, hogy "Tegyünk Ica nénit" (Bíró Ica), amellett, hogy tátva maradt a szám, még érvet sem találtam ellene. Igaz, nem is kellett, és jól is tettem: Kriszta ügyesen tornászott a bemutatott gyakorlatokra, jó kis fáradtságot szerezve magának és nem kis derültséget okozva nekem. Szerencsére idejében észbekaptam és előkaptam a masinát is.










Boró még csak mereven bámulta, hogy mit művel az a valaki a képernyőn: