Szeptember 3-a, 4-e

Még múltkor beszéltük Anyuval, hogy kellene vinetát (padlizsán) venni és náluk, az udvaron majd megsütjük. Igaz, hogy - anyagi okokból - én úgy gondoltam, csak a hónap közepe táján kerül erre sor, de végül nem úgy lett. Kihasználva, hogy István nincs itthon, tehát nem külön napot kellett egymástól távolt töltenünk, szerdán kiruccanósra fogtuk a napot.

Fél 8-ra "rendeltem" ide Aput és Anyut, én Apuval a piacra mentem, Anyu pedig a lányokkal maradt addig. (Túl későnek bizonyult a fél 8, Boró már fél 7-kor fújta a riadót!) Sárpatakon, a reggeli után, máris nekifogtunk a vinetasütésnek. Marika néni is jött segíteni, és úgy csináltuk, ahogyan ő szokta: a padlizsánokat parazson sütöttük. Máglyát rakva a rőzséből és a zöldségből
(egy réteg rőzse, egy réteg padlizsán, majd ismét tüzelőanyag és újra padlizsán; a legtetejét
szintén ágakkal fedtük) elég gyorsan haladtunk a munkával. Koradélután már meglettünk mind a 35 kilónyival. Mindkét csajszi majdnem egyszerre aludt, jó sokat is aludtak, így tudtunk haladni.





Aztán amikor Anyuéknak be kellett jönni a házhoz, én a lányokat ebédeltettem, Marika néni pedig egy csirkét vágott, természetesen, nekünk. Abból készült tegnap a csirkepaprikás, amivel Istvánt vártam!

Miután mindannyian ebédeltünk, még leszedtük a kertből a megmaradt érett paradicsomokat, este pedig, amíg Apura vártunk, hogy indulhassunk haza, egy vedernyi szilvát is leszedtem. Kriszta is segített, természetesen.

Kimondottan jó napjuk volt ez a lányoknak, már csak azért is, hogy szinte végig a friss levegőn voltak. Kriszta főleg a Tata után kóricált, együtt voltak vásárolni, a kántori kertjében, együtt etették a tyúkokat, disznókat. Boróka, eltekintve attól, hogy kétszer aludt egy-egy jót, nagyon jó kislány volt, alig lehetett hallani a száját. A babakocsiban ülve elbámulta, hogy mi hogyan dolgozunk, és fülig érő mosolyokkal jutalmazott, mikor valamelyikünk hozzászólt, vele foglalkozott. Amíg az ebédje készült (aznap kapott először májat), ő felfedezte Mamának a konyháját: a legérdekesebb a szilvapálinkás flakon volt. Ügyesen mászkált, és érdekes módon semmi gondot nem okozott neki a szoba és a konyha közötti szintkülönbség, nagyon ügyesen átmászta a küszöböt kifele és befele menet is.




Tegnap azzal tel el a nap, hogy lecsöpögtettem és ledaráltam a sajtot (merthogy azt is vettünk a piacon), majd begyúrtam túrónak, megfőztem és átpasszíroztam a paradicsomot, amiből ma meglett a ketchup, majd kitakarítottam a lakást. Jaj, és a csirkepaprikást is elkészítettem! (A vineta ma reggel került a zacskókba, a ketchupot és a szilvabefőttet pedig a délelőtt folyamán fejeztem be.) A paradicsomfeldolgozásba Boróka is besegített!



Volt nagy öröm az este, amikor megérkezett István. Nekem is annyira hiányzott már! Ilyen hosszú ideig még sosem volt kiszálláson. Max. 3 nap volt a legtöbb, de most nem volt mit tenni, csak az út, oda és vissza beletelt két napba!
Amikor mondtam Krisztának, hogy jön haza Apuka, csak ennyit mondott: "Hoz nekem szütit. A lakodalomból!!!