Tele a ..........

... mindenem már azzal, hogy a szomszédban napok óta törnek-zúznak, fúrnak, kalapálnak. Mint most is. Hál’istennek a lányokat nem zavarja, alszanak, mint a bunda, bár az előző napokból okulva Krisztát is idejében a saját ágyába menekítettem a nappaliból, ahol általában délre alszik. És jól tettem. Pontban fél 2-kor, amikor a csendóra csak éppenhogy elkezdődött, drága szomszédaink nekifogtak dolgozni. És ez zavar, nem az, hogy végzik a dolgukat. Mert mindenkinél adódik zajos munkálat a lakásában, mindenki be kell, hogy fejezze, amit elkezdett, el is nézi mindenki, de ne csendórában tenné. Vagy ha mégis, hát akkor legyen annyi pofája és szóljon: nézzétek, muszáj tegyük a dolgunkat ekkor is, nem állhatunk le, de pár nap alatt végzünk, elnézést kérünk a kellemetlenségekért. Mert akor én mit tennék? Mosolyogva közölném, hogy ugyanmár, menjenek nyugodtan és végezzék a dolgukat, a lányokat úgysem zavarja és persze, fejezzék be minél hamarabb. Jó munkát! Mert itt élünk egy fedél alatt és mindenkinek meg kell élni békességben, egymás mellett. De úgy látszik, egyeseknek az alapvető illemszabályok sem nyilvánvalóak. Jól mondják „ők maguk”: hiányzik a „Cséj sápté ány gyákászö”, azaz az otthoni 7 év...

Amúgy meg Kriszta beteg. Nem erősen, mert (még) nincs láza, jó a kedve, aránylag jól is evett, de jobban köhög, folyik az orra, és elég sokat tüsszent. Egyelőre még a természetes gyógyszereknél tartunk, ha kell, viszont, bevetünk mást is. Remélem, Boróka nem kapja el, és megkaphatja szombaton az oltását!