December 26-a

Végre otthon voltunk, és nem is készültünk elmenni sehová. Már évek óta tervezgetjük, hogy végedes végig otthon töltjük a karácsonyt, aki akar, az pedig jöjjön és látogasson meg. Tizenannyi éve mindig mi vagyunk azok, akik útra kelnek, hogy családot látogassanak, úgyhogy ránkférne egy kis pihenés. De persze, hogyan tehetnénk, hogy a szülőket ne látogassuk meg?! Így aztán Anyuéknál szoktunk lenni Szenteste, első napján pedig Édesanyámékhoz megyünk. Van, hogy beiktatjuk Fickót is, de tavaly és idén nem került sor rá. Ennyi utazgatás azonban belefér, sőt, jól is esik.

Mint ahogyan az is, amikor már tudjuk, hogy nem kell mennünk sehová... ;)
Pénteken nekünk voltak vendégeink. Délben Ani és Csaba jöttek el többek között Istvánt is köszönteni. Együtt ebédeltünk (húsleves, krumplipüré, báránysült és kétféle – szezámmagos és kókuszos – bécsi szelet) némi kalandos készülődés után. A kalandot Ani szolgáltatta, akinek kissé fonák napja lehetett, vagy csak egyszerűen a húslevessel volt baja, mert hol megszórta főtlen laskával (száraztészta), hol pedig a kész levest a földre loccsantotta. Akkor nem volt túl vicces, főleg a második eset, és főleg, hogy Sanyikáék is bejelentkeztek, nekünk meg eléggé sietni kellett, hogy tudjunk addig ebédelni, de most már csak nevetve gondolok rá.

Közben jutott idő játékra is, Kriszta és Boróka továbbra is nagy élvezettel fedezgették fel kapott játékaikat (sőt, még mindig nagy sláger a hintapalinta, de a babaszett is), amibe végül Ani is beszállt.:)

Ahogy Aniék menni készültek, megérkeztek Saniykáék is, akik „meglepetten” mesélték Krisztának (mert még csak ő értette), hogy egy angyalka járt náluk és otthagyott valamit, amit el kellett nekik hozniuk, mert az angyalka kihagyta, hogy az a Borókáé és Krisztáé. Boróka egy nagyon édes nyuszifüles sapka-nadrág-blúz szettet kapott, ezúttal rózsaszín-fehéret, aminek most örültem, mert amiket addig hozott az angyal, szinte semmi sem volt rózsaszín. Igaz, én vásároltam (illetve Ani velem konzultált színügyben :p:-$), és én meg igyekeztem nem berózsaszíneződni. Kriszta is kapott ajándékot, ezúttal egy csészés-tányéros-kiskanalas tea-szettel lepte meg az angyalka.

Nem maradtak sokat, estére ők is vendégeket vártak, de azért jót beszélgettünk, miközben Ádámka tárva nyitott ablaknál a konyhaasztalon szundikált a babahordozóban. Végig békésen aludt, csak a látogatás vége felé kezdte jelezni szüleinek, hogy akár indulhatnak is, hiszen kb. félóra múlva ennie kell!:)

A mi esténk ezután is jól telt, vacsorára – mert Istvánnak már kezdett elege lenni a sok húsból – egy nagyon finom gyümölcssalátát ütöttem össze friss ananászból, kiviből, narancsból és néhány szem fagyasztott eperből (fotó majd a másik naplóban;)). A lányok, természetesen mást is ettek, de a gyümölcsökkel alig tudtak betelni. Mind a négyen körbeültük az asztalt és úgy csemegéztünk, illetve nevettünk Borón, hogy milyen szorgalmasan tünteti el a gyümölcsdarabkákat (persze, kivi és eper nélkül).