Ez + az 3.

                                                                              Csatos csajok
1. Kriszta imádja a nyers zöldségeket. Legyen az répa, retek, káposzta, karfiol, paszternák, petrezselyem, cékla, hogy csak néhányat soroljak fel, de szabályosan és a szó szoros értelmében falja őket. Állandóan ott sündörög körülöttem szeletkékért, darabokért kunyerálva, és ha véletlenül mégsem kér tőlem, akkor kiszolgálja saját magát, hagyván engem, hogy tűvé tegyem a hiányzó darabokért a konyhát.:)
A Salátabárból sok zöldségnevet megtanult játékosan (Saláta Soma, Paprika Pannika, Paradicsom Piri, Répa Robi, Brokk Olivér), de természetesen, kifejlesztettük saját repertoárunkat is, kezdve a Káposzta Krisztával és Borsóka Borókával. :) De van nekünk Kukorica Karcsink, Petrezselyem Petink, Hagyma Hannánk, Fokhagyma Ferink, Zeller Zolink, de németesen ejtve a zellert még Celler Cecíliánk is van és még ki tudja kicsodáink.

2. Boróka egyre kevesebbet szopizik. Már eddig is megtörtént, hogy volt nap, amikor nem szopott napközben, de múlthét óta egyáltalán nem kell neki. Estefelé van, amikor bújhatnékja támad, a blúzomat tépdesi és akkor le kell ülnöm vele szopizni. Az eredmény? Sokszor max. két perc szopi és utána úgy lök el magától, mintha látni sem akarna. Éppen akkor, amikor már megindult a tej. Sokszor lefeküdtem teli mellekkel, azazhogy fejtem egy kicsit, hogy nehogy baj legyen. Az egyedüli szopi, ami megy és ki is használom, az a korahajnali-korareggeli, attól függően, hogy mikor ébred először a kisasszony. 5 előtt általában nem kap szopit, addig csak simi van, ha be kell mennem hozzá, de ha 5 után ébred, akkor máris veszem ki és szoptatom. Ilyenkor mindkét mellre ráteszem, bár a másodiknál már nem túl hatékony. Azért mindig nyávog egyet, ha elveszem tőle, de ahogy felveszem, hogy böfizzen, amíg átviszem a szobájába, megnyugszik, és általában nem sír akkor sem, ha leteszem. Pontosan így képzeltem az elválasztást-elválasztódást, lassan, az ő igényeit figyelembe véve, hogy időnként kimarad egy-egy szopi, és nem úgy, hogy ma van, holnap nincs. Kicsit szomorkás vagyok, hogy lassan véget ér, de ez csak amolyan nosztalgiázás, hiszen elmúlt már egyéves, mindent eszik (majdnem), jól eszik, egészséges, 6 hónapig kizárólag anyatejet kapott, mit akarhatnék többet? Jaj, és elmondhatom, hogy nekem is sikerült a szoptatás. Krisztával nem ment, de bepótoltuk Boróval. :) Büszke vagyok magunkra!

3. Krisztának már nem okoz gondot egyetlen kupak sem. Minden ki és be tud csavarni, nagyon kell vigyáznom, hogy mit hagyok elérhető távolságban-magasságban. Főleg, hogy a magassághoz hozzáadhatom a kisszéket, a konyhai széket, az ágyat, a konyhaszekrényt stb...

4. Boróka még nem beszél. Még egyetlen szót sem mond értelmesen, hacsak a mámát nem vesszük annak, ami anyát jelentene. Igenám, de sokszor engem „szólít” így, sokszor Krisztát, sokszor bárkit. Az állatok hangja közül csak néha a cicáét, illetve a szamárét:d utánozza. Ezenkívül van: bamba(m) (azt hiszem, baba), brrrrrr (az autóra ezt mondja, de máskor is), bumm, pamm, tyetye meg hasonlók. No nem mintha bűn lenne ez rézéről, de Krisztával ahhoz szoktam, hogy ilyenkor már nagyon sok szót mondott és a legtöbbet értelmesen, érthetően. No, de nem vagyunk egyformák, a lányaim sem azok, majd Boró is elkezd beszélni, amikor eljön az ideje, mégérik rá. Ettől függetlenül minden elfogultság nélkül (vagy mégis van benne némi?;)) azt mondhatom, hogy nagyon okos, értelmes. Mindent vagy szinte mindent mindent megért, amit mondok neki, mutogatja a mondókákat (Kerekecske dombocska, Lóg a lába lóga, Én is pisze, te is pisze), érti az utasításokat (vidd ki a kukába, hozd ide, kérem ide), érti a figyelmeztetéseket (vigyázz, forró!, jujj, a fejed!, fogózz meg!), énekel (fejhangon motyog olyankor), táncol (térdét hajlítgatja, a kezeit rázza, illetve a felsőtestét fordítgatja jobbra-balra), rajzol (a mágneses tábla a favorit: ceruzát a bal kézbe és mehet a firkálás), ismeri a legtöbb testrészét, tudja, hogy a cipőt, zoknit hová kell felhúzni, hová jár a nadrág és a blúz és végül, de nem utolsó sorban tud a billentyűzeten olyan kombinációkat csinálni, hoyg ha még egyszer megszületek, akkor sem tudnám őket produkálni.

Mint ahogyan most is, úgyhogy inkább befejezem.