Napirenden

Jó lenne, ha napirenden lehetnék már. Persze, megtehetném, de azért egy összefoglalóval a tavalyi évről még mindig szeretnék jönni és akkor aztán tényleg folyhat minden a jelenben. Erre is sor kerül valamikor, de most írok néhány sort a mostani napjainkról.

Vasárnap Boróka zsémbesen ébredt és melegnek is éreztem, de nem volt láza. Egyáltalán. Mégis egész nap kedvetlen, bágyadt volt, és mindezt megtűzdelte két hatalmas, folyós és iszonyatosan büdös kakival. Hétfőn délelőtt is volt egy, de azóta szerencsére nem ment a hasa, hála a hétfői diétás étrendnek is, gondolom. Tény az, hogy vasárnap egész nap a szájában túrkált, ezért gyanítottam, hogy a foga lehet a bűnös. És ez okozta a bajt. Vasárnap éjjel Boróka szépen megébredt és én, anélkül, hogy órát néztem volna (meg voltam győződve róla, hoyg korareggel van) kivettem és megszoptattam. Igenám, de nem ment ilyen egyszerűen a dolog, továbbra is sírt, bekentem az ínyét fogzselével és az ölemben csítítgattam, míg végül elszenderedett és le tudtam tenni. Kis okos, tanulékony elméje viszont arra késztette, hogy az elmúlt két éjszaka is megébredjen és ne hagyja abba a sírást, amíg fel nem veszem. Kezdhettünk mindent elölről, de bevallom, ezúttal alulmaradtam. Fél 3-tól bírtam kb. 3 óra 10 percig, és végül megsajnáltam az engem cseppet sem sajnáló manómat, és mérgemben kivettem és megszoptattam. Nem volt azért teljes a kudarc, mert majdnem ébren tettem le, legalábbis még nyafogott egy kicsit, de már nem volt ereje tovább bömbölni. Ezúttal István sem állt mellettem. Tudom, hogy kellemetlen gyereksírást hallgatni éjszaka, másnap meg helytállni a munkahelyen (bár az én tevékenységem is felér 1-2 munkahellyel), de tudom, hogy csak így érhetek el ismét eredményt. Utólag arra gondolok, hogy éhes is lehetett, mert este csak banánt, egy kevés gesztenyepürét és pár szelet mandarint volt hajlandó megenni, és az éjszakai meg a reggel fél 7-es szopi után is sírva, ételt követelve (emmm, emmm, emmm...) kelt 8 előtt. Persze, hogy nem aludta ki magát, fél 10-től ismét alszik, de legalább még fog ma egy kicsit szundikálni délután is. Nem tudom, mi lesz így, de reélem, hamarosan visszaáll az átaludt éjszakákra!!!

Kriszta sem igazán könnyíti meg a dolgomat. Bár vele éjszaka nincs baj, ő inkább napközben tesz próbára engem, mindenféle szempontból. Nem panaszkodni akarok most, nincs is rosszkedvem, csak éppenséggel elmondom, hogy mi a helyzet.
Tombol nála a dackorszak, állandóan csak próbálgatja, feszegeti a határokat, állandóan szüksége van megerősítésre, hogy ki az úr a háznál?! Nem mondom, sokszor belefáradok ebbe a hatalmi harcba, ilyenkor muszáj Istvánnak átvenni tőlem a stafétát. Szerencsére partnerek vagyunk. Hogy hogyan nyilvánul meg? Hát nem akar aludni, nem akar enni, nem akar szót fogadni, és sorolhatnám. Az alvási csatát veszítem el legtöbbször, és tudom, hogy saját hibám miatt, de nem mindig tudok tenni ellene: ha én nem kelek idejében, akkor ő sem, és így nehezen vagy nem jön össze a délutáni alvás. Nagyjából ugyanaz a módszer válik be, mint Borónál, azzal a különbséggel, hogy sokszor átver azzal, hogy nagyon csendben van, miközben azt hiszem, alszik. Elalváskor fenyegetem meg legtöbbször a vesszővel is, de ritkán csapok rá. Már eléggé hatásos pusztán a fenyegetés is. Érdekes módon, 1—3 nap elalszik gond nélkül, normális időben, és akkor jön egy-egy kakukktojás-nap, amikor semmivel sem tudom rávenni. Mint tegnap. Este 7-kor volt két szörnyeteg-manóm, mert Boróka is 2 körül ébredt és már nem volt amikor egy másodikat is aludjon délután. Krisztánál az lett az eredménye, hogy ugrándozása-forgolódása közben elesett és beleverte a száját a térdembe, alig győztem csitítani és szájat ápolgatni, vért törölgetni. De legalább 8-kor szó nélkül elaludt. Boróka kitartóbb volt, majdnem 9 lett, mire elhallgatott, az éjszakát pedig már elmeséltem.
Az evéssel nincsenek éppen ekkora gondok. Már kitapasztaltam. Jó éhesnek kell lennie, hogy normálisan egyék. Ez viszont könnyen megoldható.

A részleteket pedig még sorolhatnám, de megtölteném vele a blogger tárhelyét, úgyhogy most itt leállok. Ízelítőnek ez is elég. Ha pedig egy idő múlva újraolvasom a naplót, nem akarom, hogy keserű szájízem maradjon utána!

Éppen ezért, a fotókkal ellensúlyozni szeretnék. Vasárnap készültek, Anyu szülinapja ünneplésekor: