Szilveszter 2008.

A szilveszetrig való további két nap csak úgy egyszerűen eltelt. Hétfőn Beresztelkén múlattuk az időt, kedden pedig Régenben telt el nagyrésze, a fodrásznál. Mert levágattam a hajamat. Nem sokat belőle, de megigazíttattam, mert sehogy sem állt már. Ezenkívül – mondjuk – azt még meg kell említenem, hoyg hétfőn délelőtt érkezett meg az alvásos könyv, amit este már nagyjából ki is olvastam és éjszaka már be is vetettem a módszert. Féltem kissé éppen akkor elkezdeni, tudván, hogy egy rendhagyó időszak kezdődik, utazgatásokkal, másnak a felügyeletével, de az a tény, hogy a szülinapjára virradó éjszakát már akár át is aludhatja, annyira kecsegtető volt, hogy nem bírtam várni. Mint kiderült, nagyon jól tettem, a „felügyelők” (István és Anyu) betartották a szabályokat, sőt, már olyan is volt, hogy Melindáéknál egyedül aludt el a nagyágyon. Cumit pedig napok óta már napközben sem használunk.

Szóval, így érkeztünk el szilveszter napjáig. Az előtte levő éjszaka eléggé horror volt a kétórás sírás miatt, álmomban sem hittem volna, hogy a következőt már végigalussza. Szorongtam is miatta, kissé nehezen mentem el otthonról, de szerencsére ok nélkül aggódtam.

Mert végülis elmentem szilveszterezni oda, ahol István zenélt. Nem mintha örültem volna neki és főleg egyetértettem volna vele (talán van, aki emlékszik, miért), de meghallgattam az érveit és elfogadtam őket. Végülis hosszútávon tényleg kifizetődő lehet ez az egyszeri ingyen zenélés, bár kíváncsi vagyok nagyon a „hatásokra”. Ezenkívül mondott István mást is, amiben szintén igaza volt bizonyos mértékig, de ezek most már mellékesek.
Úgyhogy szépen felöltöztem és elkészültem, mire Dalma is megérkezett Anyuval. (Csak majdnem éjjel 11-kor jöttek, mert Dalmának meg kellett várni az utolsó, 10 órai etetést, hogy majd az anyósa vigyázhasson Ádámkára, Anyut pedig nem hozhatta el Sanyika, mert ők túl korán mentek be.) Kriszta még nem aludt, de ez nem is volt baj, annak örültem, hogy Borókát én fektettem le, és minden a „könyv” szerint alakult.
Teljesen úgy indultam, hogy azért megyek, hogy Istvánnal lehessek éjfélkor, és nem azért, hogy egyek vagy jól érezzem magam, végül pedig mégis megtörtént mindkettő. Hiába, na, a zene mégiscsak jó volt, és túlságosan csábító ahhoz, hoyg kibírjam az asztalnál ülve.






És ha figyelembe vesszük, hogy mikor volt szerencsém utoljára bulizni, talán nem is számít akkora szentségtörésnek a dolog! És mellesleg a társaság többi része is nagyon jól mulatott, ami szintén ösztönzőleg hatott.




Így aztán, beszélgetve, eszegetve, pezsgőt kortyolgatva és táncolgatva úgy elrepült az idő, hogy máris hajnali 4 volt, és Dalmával hazamentünk. De előtte volt alkalmam Istvánnal is táncolni, úgyhogy, ki is használtuk.



Hazaérkezve, meglepetten láttam, hogy Boróka meg sem mozdult azóta, hogy elmentem, kb. félórára rá kezdett csak nyöszörögni egy kicsit, de visszaaludt és csak reggel fél 7 felé szopizott, Anyu és Kriszta pedig békésen aludtak a kanapén. Nem is ébresztettem őket, inkább én költöztem Krisztának az ágyába. Utólag kiderült, hogy Kriszta jóval éjfél után aludt el, alig tudta Anyu lefektetni, sőt, alig tudott lefeküdni mellé, mert Kriszta szerint neki nem ott kell aludnia, hanem Sárpatakon, és nem őt kell szeretnie, hanem Tatát!