Tavaly zajlott a hajrá a munkálatokban, de bármennyire is idejében kezdték el, hiszen a megvásárlás óta minden évben csináltak már valamit, sokminden maradt idénre is, illetve néhány dolog elmaradt a beköltözés előtt és csak mostanra lett meg. Mindenesetre, március elseje óta ők már itt laknak. Persze, a földek és az állatok miatt Apu rengeteget ingázik Melindáék és a saját otthona között, de mostanra már ez is mérséklődött. Így Anyu nagyon sokat volt egyedül, de rá viszont nekünk volt szükségünk, mert ő volt az, aki a lányokra vigyázott, ha én angolórára mentem, illetve Ani is - mindig beosztottuk úgy, hogy mindenkinek a legjobb legyen. Nem tudom, Apu hogy van vele, de tudom, hogy Anyu már nagyon megszokta az ittlétet és jól érzi magát az otthonában. Azaz otthona lett a Ház. Az idegen, csúnya, sok helyen ormótlan, idétlen, a munkálatok által pedig még jobban elcsúfított kócerájból egy gyönyörű, félig hagyományos, félig modern lakás lett. Mert a hálószobában megtartotta a saját, régi bútorát, a másik szobába is a már meglévő ebédlőbútort helyezte el, de a konyhával egy légtérben levő nappaliba (és persze, a konyhába is) új, modern bútort csináltatott, ami nagyon jól illik a helyre, illetve a bútorok, a függönyök, szőnyegek színei nagyon jól harmonizálnak egymással.
Ami eleinte elmaradt, de mára az is megvan, az a bejárati rész kicsinosítása. Múlt héten egy csapat a famunkálatokat végezte el (meglett a korlátféleség, illetve az esőelhárító fedél), tegnap pedig a másik "csapat", ami Anyuból állt :D (bár azt hiszem, István fúrt), megcsinálta a szépítést is: a virágok végleges helyükre kerültek. Gyönyörű lett szerintem, öröm nézni és ottlenni.
És, Apu szavaival élve, most már vége az építkezésnek, hiszen végre a fürdőszobába is meglett a szekrény, illetve a kis cipősszekrény is a helyére került. Tényleg, sok mindent már nem kell csinálni abban a lakásban, most csak az kell, hogy élvezzék az ottlétet. Adja Isten, hogy még sok-sok évig örvendhessenek áldásának, legyen nyugodt, szép, boldog nyugdíjas életük!!!
Az idők során készített fotókon látszik, hogy lassan, de biztosan alakultak a dolgok:
4 megjegyzés:
Én is sokés hosszú boldog éveket kívánok szüleidnek ebben a helyes-bájos házban! Gratulálok nekik a kitartó munkához és annak eredményéhez!
És, mivel csak most tudtam pótolni a legutóbi pár bejegyzésed olvasgatását, hát, egy picit irigyellek, hogy még csak a nemi identitásnál tartasz. Nálam már kopogtat a felvilágosítás... Az egy kicsit keményebb téma,de de igyekszem úgy csinálni, ahogy te Krisztával: egyszerű válaszok az éppen feltett kérdésre. nem több, nem kevesebb.
Puszi,
Szilvi
Tényleg nagyon szép lett a ház! Érezzék Otthon magukat benne!
Gyönyörű! Majd megmutatom faternak, hogy van szebb a vaslábon állló mosogatós verziónál... :-P Minden jót kívánunk nekik!
Tényleg nagyon szép lett a ház, sok szép és boldog éveket kivánok nekik benne!
Megjegyzés küldése