Egy év és 5 hónap

Borókánk ismét öregedett egy hónapot. Nem tartok most összefoglalót, inkább jövő hónap ilyenkorra tartogatom, de azért leírnék néhány mostani apróságot.

Mint pl. azt, hogy kibújt egy szemfoga, így most már 13 fogacskával dolgozik az ennivaló gyomorba küldésén. Ezenkívül két másik szemfoga is útban van, a két alsó, szóval megértem és sajnálom szegénykémet, amikor már nem bír a fájdalomtól.

Enni nagyon gyengén eszik, de már túl immun vagyok az ilyesmire, mintsem idegesítsem magam. Tudom, hogy amennyi neki kell, azt megeszi, naponta van megfelelő mennyiségű széklete, sőt, a kettő-három sem ritka mostanában, fogyni nem fogy, úgyhogy, azzal nyugtatom magam: lejár a fogmizéria és akkor majd az evés is visszaáll.

Kiderült egy abszolút kedvenc: a ketchup. Ezzel még a kenyeret is hajlandó megenni úgy, hogy mártogatja. Nem kell túl fantáziadúsnak lenni, azt hiszem, hogy valaki elképzelje, mit képes leművelni vele. Mert továbbra is tart az önállósodási időszaka, amikor szinte semmit sem enged, hogy a szájába adjak. Már volt úgy, hogy a konyhaablakban ebédelt: miközben a cicákat lestük, sikerült egy-egy falatot is a szájába csempészni.

Beszéd terén eléggé lassan mozdul, de azért vannak új szavai a múlt hónaphoz képest: óóóó, azaz ló, de ugyanígy mondja a késnek is. Honnan veszi, nem tudom, de ha meglátja a kést az asztalon, rögtön óbégatni kezd.:D Dede - gyere, bo - gomb, (h)intte - hinta, illetve, valami ...mma is elhangzik néha, az almára értve.

Az akaratossága még megvan (mintha valaha is eltűnne!:P), talán annyi különbséggel, hogy felhagyott a fejfalbaveréssel. Azért mérgében sikerült ma is jól bevernie a száját. Majdcsak rájön, hogy az ilyesmivel ő jár rosszul, és felhagy majd teljesen.

Ezeken kívül továbbra is ugyanaz a szeretetre méltó, huncut, vidám kismanó, aki mindig is volt. Szeretem.