Kriszta és a nemi kérdés

Kriszta kislány... Boróka kislány ... Anyuka kislány ... Apuka nem kislány, Apuka fiúcska ... neki van fütyije ... de még Barnikának is van fütyije.... – ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatják manapság a lányomat. Teljesen természetesen, egyébként, hiszen a szakemberek nagyrésze 3 éves korra teszi a nemi identitás kialakulását-formálódását. Nem tudok és nem is akarok eszmefuttatásokba bocsátkozni a témáról, hiszen hatalmas az ezzel kapcsolatos szakirodalom.

Én csak a magam megfigyeléseit írnám le, illetve, hogyan jelentkezik mindez Krisztánál. Kezdődött azzal, hogy már nem fürödhetett együtt Istvánnal, mert nagyon „figyelt”. Túl kicsi volt akkor még ahhoz, hogy bármit is mondjon, megfogalmazzon, de látszott rajta, hogy nem ért valamit. Aztán egyszer (talán Dávidka láttán) megkérdezte, hogy neki mi van ott. Bevallom, bármennyire is tudtam, hogy egyszer eljön ennek a kérdésnek is az ideje, meglepődtem. De gyorsan felülkerekedtem és egyszerűen azt válaszoltam: fütyi. Vártam a reakcióját, de nem volt ssmmi további érdeklődés, faggatás, válaszom, úgy tűnt, tökéletesen kielégítette a kíváncsiságát, mert egy ideig nem foglalkozott többé vele. De aztán előjött ismét. Hogy konkrétan miket kérdez/ett nem tudnám megmondani, de valahogy úgy volt mindig, hogy egy kicsi pluszt hozzátett az előző kérdéséhez.
Az is furcsa látvány volt számára, amikor tapasztalta, hogy a szomszéd Barnika nem úgy pisil, mint ő. De erre is egyszerű választ adtam, elmondván, a lányok és a fiúk mivel pisilnek.
Ugyanakkor, amit a szakemberek azt hiszem, a nemi igazodás fogalmával jelölnek, teljes mértékben jelen van nála is. Leginkább engem utánoz, ott szeret segíteni nekem a konyhában és pl. az este, amikor azt mondtam neki, hogy ha nagy lesz, mint Anyuka, akkor nézhet mesét, amikor ő akar (vajon miért mondtam ezt?;)) rögtön azzal egészítette ki, hogy: ...és akkor főzök ilyen meg olyan levest és ilyen meg olyan ételeket. (Micsoda meglepő, hoyg éppen főzni akar!;):P) Bár nem látok rajta nyilvánvaló féltékenységet, nem ritka, hogy ha egymás mellett ülünk vagy fekszünk Istvánnal, odajön és próbál mellénkfurakodni. Jól írtam, nem közénk, hanem mellénk, általában mi veszszük aztán közre, hogy mindketten egyforma távolságból, arányban ölelhessük.

Szóval itt tartunk. Egyelőre, úgy látszik, ismét lecsillapodott a kíváncsisága, bár ki tudja, mikor mi hozhat egy újabb kérdéshullámot. Csak egyetlen eddigi kérdésére nem tudom a választ, de hátha valaki segíthet: mivel pisilnek a plüssállatok?

A művésznő alkot:





Azt ne kérdezze senki, miért van abban a sapkában. Megtalálta és kijelentette: ő ebben a sapkában akar vízfestékezni. És punktum. :D

(Csak egy apró kis zárójel: Borókám éppen most ébredezik. 9 óra 11 perc van. Kb. este fél 10-től egyhuzamban "vágta". Ilyen éjszakáink is szerencsére mind gyakrabban vannak!!!:))