Játszóházban

Tegnap bevásároltunk, és bár a Real eléggé messze van tőlünk, plusz az áraik is magasabbak a Selgroséhoz vagy az Auchanéhoz viszonyítva, mégis inkább oda mentünk. Arra gondoltunk, hogy Kriszta kipróbálhatná a játszóházat. Eddig nem mertük beengedni, mert túl picinek gondoltuk és féltünk, hogy a nagyobbak elnyomják, megtapossák, most viszont kiderült, ilyen aggodalmakra már nincs okunk. A kisasszony pillanatok alatt belejött a játszásba, (olyannyira, hogy alig lehetett aztán elvonszolni onnan), István elmondása szerint bátran csúszdázott, mászott a kötéllétrákon, csúszott bele a labdarengetegbe. Most csak István maradt vele, közben mi Boróval megejtettük a vásárlás nagyrészét, de következő alkalommal már én is szemtanúja leszek a dolognak!
Kriszta is mesélgetett később: úgy, kölbe-kölbe csúszdáztam! (Ez a labdák közé vezető spirál-csúszda volt.) Majd: - A kislány megütötte ezt az alcomat. - És te mit tettél? - Én is megütöttem. (Szóval, mondom, nem kell már félteni őt. A kijelentését nem kommentáltuk, csak pisolyogtunk a bajszunk alatt Istvánnal.)

A képek nem lettek valami jók. Alig használhatóak.






(UI. A szombati kontrollon az orvos mindent rendben talált, az AB abbahagyását javasolta, illetve estétől kezdhettem volna a szoptatást is. Szerencsére, ezúttal engem igazolt a döntésem, teljesen fölöslegesen szedtem volna a sok gyógyszert. Azért nem tudom, hogy még egyszer meg merném-e ugyanezt tenni!?)