2008. október 4., szombat
Játszótéren
Reggel Kriszta settenkedésére ébredtem. Vigyorogva megpuszilt, majd bebújt közénk az ágyba. Mire tejcsit melegítettem volna neki és kávét készítettem volna magamnak, már Boró is jelezte, hogy ébren van. Gyorsan meg is szopiztattam (azért Kriszta megkapta előtte a tejét), mert nagyon reklamált, és olyasmi történt, ami eddig egyszer-kétszer, ha előfordult: Boróka visszaaludt és 9-ig még egy órát szundikált. István sem ébredt korán, tekintettel a késői hazaérkezésre és a későbbi szóváltásra, ami méginkább kitolta a lefekvési időt, Kriszta mellette az ágyban olvasgatott, így én is nyugodtan kávéztam és neteztem egy kicsit azalatt.
Aztán reggeliztünk mindannyian a tegnap kifőtt zakuszkából (ami még szerényen vár sorára, hogy üvegekbe kerüljön, de valahogy nincs lelkiállapotom most hozzá), majd István és Kriszta felment a házhoz némi lyukakat fúrni még a falba, plafonba. Összeszedtem a lakást, felöltöztettem Borót és magamat és mi is felsétáltunk Istvánék után. Már majdnem végeztek, mire felértünk, csak István még hazaugrott átöltözni és beautókáztunk a városba. A főtéren lángost vettünk, aztán a Vár melletti játszótérre vonultunk, ahol elfogyasztottuk lángosainkat, majd a lányok egy kicsit hintáztak-csúszdáztak. Khmmm, khmm, szóval, nem is csak a lányok!:):p
A végefelé Borókával még bementem a Várba is szétnézni a MedievArt nevű rendezvényen (Középkori Művészet – szabad fordításban), és bár rengeteg, számomra érdekes dolgot, standot láttam (népi motívumos, gyönyörű kézi szőttesek, középkori ruhákba öltözött lovagok és csinos udvarhölgyek, fegyver és kürt-kiállítás, az elmaradhatatlan lacikonyhák, ahol ezúttal – legalábbis, ahol én jártam – nem miccset és kolbászt kínáltak, hanem nyárson sült borjút, „potom” 10 lejért százgrammonként), csak végigfutottam egy részén, mivel már nagyon lefekvési idő volt a lányoknak, illetve Istvánnak is nemsokára indulnia kellett a következő zenélésre, az erdőcsinádi szüreti bálba.
Istvánnak végül sikerült Krisztát elég csendesen eltávolítani a játszótérről, mire rájött a kisasszony, hogy vége, már az autóban ült. Az úton és elalvás előtt volt némi fáradtsághiszti, de aztán jót aludt egészen 6 óráig. Igaz, elég zsémbesen ébredt, de egy kis vízfestékezéssel, Mauglival sikerült felvidítani.
Már előre látom, hogy későn fekszenek majd, de az időmből kitelik!;):p
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
jaj de jó kis játszótér van arra,és még Bóró is csuszik ez igen..teljes családi játszózás....kell is ez..kívánom,hogy sokat legyen benne részetek!!!!
Megjegyzés küldése