Jól megaszonta!

1. Esti fektetés:
- Tudtad, kincsem?
- Tudtam.
- És mit tudtál?
- Hogy anyucika nagyon szelet engem és vigyáz lám.
Pár másodperc után hozzátette:
- És tégedle én vigyázok! – majd megpuszilt. :)

2. Kriszta az előszobában hanyattfekve mókázik. A cipőim a lábán, én fényképezem:
- Anyucikaaaa, ne fényképezzed össze a hasamaaaat!!!!


3. Mama mondja Krisztának:
- Gyere ide édes kicsi bogaram!
Mire Kriszta:
- Neked nincs bogalad, csak Apukának van bogala, neked van gyönyölű unokád.
- (TI. István szokta kérdezni tőle: mije vagy te Apukának? A válasz pedig: kincse, bogala.:) )
Mama kommentárja:
- Hát apukádnak tényleg van egy-két bogala!:p

4. Még eszembe jutott egy...
Délután a konyhában teszek-veszek, hallom, hoyg Kriszta sírni kezd. Felriadt álmából és már jött is ki a szobából. Ki volt készülve szegény: leizzadt, sírt, taknyos volt (a sírástól) és furcsán, széttett lábakkal toporgott az ajtóban - pisilnie kellett. Hamar ráültettem a bilire és megkérdeztem, miért sír. Nem tudott eleinte válaszolni, azt mondta: de azért! Aztán kérdezetlenül ennyit mondott: azt hittem, meghaltál... egy picit.
Ketten sírtunk utána.

És még annyi mindent összehord, hogy Edith legyen a talpán, aki meg tudná jegyezni, le tudná jegyezni!:) :) :) :)