Ez, az

1. Boróka néhány napja kevesebbet szopizik napközben. Ez valahogy úgy működik, hogy nem kínálom fölöslegesen (=állandóan), de ha látom, hogy arra van szüksége, nem tagadom meg.:)
2. Kriszta állandóan babázik; legyen az baba, maci, kerekes-spárgás teknősbéka, mindenkit csak dajkál, pólyáz, szopiztat.:)
3. Boró osztogatja a puszikat: odahajol az archoz és vagy csak egyszerűen odatapasztja vagy pú, bú hangzásféleséggel kifújja a levegőt. :)
4. Kriszta mostanában nagyon hangosan beszél, mondhatom kiabál. Van, hogy örömében, van hogy csak úgy. Ilyenkor csendesen kérjük, hogy ismételje meg a mondanivalóját, mert nem értettük, nem hallottuk. Mindaddig nemértemezünk, amíg halkan mondja. Általában meg is mondjuk, mit várunk tőle, hogy is szeretnénk, ha mondaná, de mostanában már tudja, hogy mit jelent. Van, hogy belevág hangosan a mondandójába és utána rögtön rájön, hoyg nem így kellene és kezdi halkan.
5. Boróka úgy csikorgatja azt a meglévő 4 apró fogacskáját, hogy 100 egeret is lepipál a cincogással.:)
6. Kriszta éneklésében felfedezhető a dallam!!! Nagyon vártam már ezt, azt hittem, hogy nincs is zenehallása, de szerencsére tévedtem.
7. Boróka mondja a NEM-et. Igaz, valami MEM, BEM-féleség hangzik, de nagyon is helyénvalóan alkalmazza. Még a fejét is rázza hozzá. És érti, ha eltiltom valamitől. Általában abbahagyja a „merényletet”, de sokszor tovább próbálkozik huncutul.
8. Kriszta öltözik, vetkőzik – deréktól lefelé. A cipőt még nem köti meg, de felhúzza, a nadrág, bugyi, zokni, harisnya nem okoz gondot. A pulcsit, pólót még bajosan veszi le-fel, csak akkor tudja megtenni, ha elég bő.
9. Boróka tegnapelőttől nem iagzán hajlandó megenni a pépes ételt, csak egy kis csellel. Valami darabosnak is kell lennie benne. :)
10. Kriszta eléggé agresszív lett mostanában. Mintegy kedvességből, szeretetből ölelgeti Borót, de ha a hugica nem közreműködő, akkor rögtön agresszív kismalac lesz belőle; emelgeti, rázza a vállait, az ölébe dönti és úgy szorongatja, sőt, még véletlenül is sikerül bántania: felemelte a szőnyeget a szobájukban, a kicsi odabújt, Kriszta meg ráengedte, majd pontosan oda lépett, ahol Borónak volt a keze és odacsípte a durva szőnyegalj és a padló közé. Nem hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy tettei nem előre kiterveltek, de nagyon szomorú vagyok a rosszindulat bármilyen megnyilvánulásakor. A legrosszabb pedig az, hogy egyszerűen nem tudom, hogyan kezeljem. Megszidjam? Mérges legyek rá? Büntessem? Fogalmam sincs. Persze, mindig a felháborodás az első reakcióm, önkéntelenül is, de általában hamar észbekapok. Már annyiszor próbáltam a lelkére beszélni, látszólag mindig megérti, bűnbánó, de pár perc múlva, ha olyan helyzet adódik, megint csinál neki valamit.
Eddig abszolút nem vettem észre viselkedésbeli változást Krisztánál kishúga születése óta, azóta lett szobatiszta minden gond nélkül, nyár óta nem alszik a kiságyban, minden probléma nélkül átadta Borónak, mégis előjött volna a testvérféltékenység? Ennyi idő után? Ilyen is létezik? Nem érzem úgy, hogy el lenne hanyagolva, a lehető legtöbbet foglalkozom vele, sétálunk együtt, vásárolunk együtt, beszélgetünk, mondókázunk, énekelünk, táncolunk, rajzolunk, gyurmázunk, meg még ki tudja miket csinálunk, bevonom a napi teendőimbe, hogy ne legyen kizárva, hasznosnak érezze magát, játszunk hármasban is, Boróval, hoyg lásson példát tőlem, hyogan kellene vele játszania, sőt, sokszor csak úgy ölbeveszem és dédelgetem (ha engedi), szóval, úgy érzem, hogy a lehető legtöbbet teszem érte. Mégis. (Aki olvassa, adjon tanácsot, ha tud. Én olyan szomorú vagyok ezek miatt, rettegek attól, hogy nem lesznek jó testvérek!)
11. Boróka tegnaptól lépeget az ágy mellett. Csak pár lépést tesz, hármat-négyet, majd úgy gondolja, hogy mászva mégiscsak hamarabb a céljához jut és akkor leereszkedik, de ez már mégiscsak jelent valamit! Ezenkívül Krisztának a kisszékével vagy a konyhai hokedlivel már elég szép távokat sikerült megtennie, azaz ezeket maga előtt tolva haladt a konyhában, előszobában. Igaz, volt amikor térdelve tette mindezt, illetve én mindig a nyomában voltam ilyenkor, hiszen nagyon féltem őt, mert a támpontja bármikor felborulhat!
12. Kriszta nagyon igényli a mesélést. Még nem túlságosan bő a mesepaletta, a Piroska és a farkast szoktam gyakrabban mondani neki; múltkor megtaláltuk az egyik elszakított leporellokönyvét, amin A brémai muzsikusok meséje van leírva-rajzolva, nos azóta ez az egyik újabb kedvenc. Édesapám egyszer elmesélte neki A rászedett medve történetét, azóta meg tőlem is kéri néha. Sokszor már ő is próbálkozik a meséléssel, sőt, ha sokadszorra mesélve, már rövidíteni szeretném a meséket, rámszól, kijavít, pótolja a hiányzó részletet.
Ezenkívül Anna és Peti mindennapjai szinte mindennaposak nálunk is. Milliószor elhangzik egy nap: Mit íl itt anyucikám? És nem nyugszik, amíg el nem olvasom neki a kijelölt részt.
13. Boróka anyásabb, mint valaha. Gondolom, most van a szeparációs félelmek időszaka, mert alig hagy mozdulni. Néha azért belefeledkezik a játékba, nem mondom, de ha megkukucskálom, hogy mit csinál(nak) és észrevesz, nem biztos, hogy folytatja az addigi tevékenységét, inkább a nadrágomba kapaszkodva segít az én dolgomban.
14. Kriszta „ismeri” a pénzt. Már tudja egy ideje, hogy azzal lehet vásárolni, illetve, hogy csak úgy vehetünk el valamit az üzletből, ha pénzt adunk helyette. Mostanában szoktam adni neki egypár aprópénzt, hoyg összegyűjtse a perselynek nevezett kisdobozban. Biztos vagyok benne, hogy még fogalma sincs mit jelent összegyűjteni, de játszadozni szeret velük, állandóan rakosgatja őket nagyság vagy szín szerint.

Ha még gondolkodnék, biztos találnék olyasmikat, amiket leírhatnék a lányaimról, de Boróka már alszik vagy negyedórája (a bejegyzést reggel óta írogatom :P ) és ki kell használnom ezt az időt.

Azért sokszor partnerek már játékban, rosszaságban egyaránt.;)




Ráadásként pedig egy családi "szamárlétra":