Nem történik mostanában semmi különös velünk. Éljük a mindennapokat, tesszük a dolgunkat, sírunk, nevetünk, mérgelődünk, örülünk, szokás szerint. Néha meglátogat valaki, Anyu, Ani, Édesanyám, néha becsenget a postás (olyan jó látni Marikát, akivel olyan jóban voltunk, míg szemben laktak, most már sajnos sokkal ritkábban találkozunk), kétnaponta jön a tejes néni, hétfőn és szerdán megyek angolórára, amikor István vagy valaki más a családból vigyáz a lányokra. Tegnap meglátogattuk Dalmát a kórházban és megmutatták Ádámkát is. :) Akkor készült a fotó róla.
Ezenkívül, szerencsére, gyönyörű idő van. Igaz, nagyon nem használjuk ki, tudja fene, valahogy nem sikerül mindig sokat lenni kinn; ilyenkor érzem úgy, hogy a tömbházlakás csak kényszermegoldás az életre, gyereket nem is lehet nevelni udvaros, kertes ház nélkül. Arra meg nekem nincs időm, hogy 4-5 órát kinn "lógjak" a gyerekekkel, nem is
tudom, mások hogyan csinálják, hogy valamikor délelőtt kimennek és sötétedés előtt jönnek hazafelé. Nagyon várom már, hogy Anyuék leköltözzenek, akkor majd Krisztáék és többet lehetnek kinn a szabadban, friss levegőn. Persze, azért néha beiktatunk egy-egy lógós napot, de ezt egy héten talán egyszer, maximum kétszer, ha megengedhetjük magunknak.
Amióta panaszkodtam Kriszta agresszivitására, javult a helyzet. Pedig semmit sem tettem, tehát úgy látszik, hogy mindenben vannak ilyen és vannak olyan napok. Kriszta nagyon szeret énekelni, állandóan énekel és énekeltet, nagyon szereti a népdalokat, amiket én készségesen is énekelek-tanítok neki. Boróka gyakorolja a járást; ha feláll, lassan elkezd araszolni is a tárgy mellett, amiben megkapaszkodott. Olyan is történt már,
hogy egy másodpercre megállt egyedül, anélkül, hogy bármiben is fogózott volna.
Ezenkívül ismét foga jön (vagy lehet, már ki is bújt), ezúttal ismét fenn jönnek, mot a kettesek. Ebből (vagy ki tudja miből?) kifolyólag, tegnap korareggel nagyon rossz óránk volt, csak sírt, ordított, nyöszörgött, az égvilágon semmi sem nyugtatta meg. Aztán hosszú idő után mégiscsak elaludt.
Szóval, zajlik nálunk az eseménytelen életünk, és próbáljuk kihozni belőle a lehető legtöbbet, több-kevesebb sikerrel. :)
Kriszta "kávézott". Elvette a kávés csészémet, amihez különben sosem szokott hozzányúlni, és megcsúszott. Az eredmény a képen látható:
Továbbra is reklámozom a másik naplót: http://edithreceptjei.blogspot.com/
4 megjegyzés:
Érdekes, én házban nem nagyon tudnám elképzelni. nagyon sok házas ismerősnél okozott gondot az óvodai beszoktatás és társai.mert egyedül azért nem játszanak annyit.
Elmondom mi hogy csináltuk két gyerekkel: Reggel ugye korán kelés, sajna ezt ők alakították.
Tehát fél kilenckor már megvolt főzve az ebéd, rend volt. Fél tíztől fél tizenkettőig a játszótéren voltunk. Jó tény hogy marha mákunk van, nálunk van az egyik legfelszereltebb játszótét, van játszóház, kis wc, nagy Wc, pelenkázó, etetőszék. Na szóval itt szocializálódtak a skacok, már egymást ismerve mentek az oviba, bölcsibe. Levegőn voltak sokat.
Hazajöttünk, ebédeltünk és fél egykor ágyban voltak kb fél háromig. Bevallom én is aludtam velük. Utána uzsi, fejlesztő játékok, rajz, festés, és fél öt körül újabb másfél óra.Nagytakarítás szombat délelőttönként. Vásárlást Apa intézte. Ennyi. Szuper jó volt. A gyerekek barátságosak, és rendkívül szocializáltak.Mi ponht ezért vettünk itt nagy lakást, pedig ebből futotta volna házra is.
Viszont el kell ismerjem, egy vidéki nagyi nagyon jól jönne.
pussz Ákom -krisz
Aranyos lehetett Kriszta ahogy elvette ,kiöntötte és megcsúszott:P De csak ennyi gond legyen, ez a legkevesebb:) Bár az igaz sokkal jobb kertes házban lakni, mert ott bármit lehet csinálni és el foglalja magát a kicsi,sőt már vidámabbak és az étvágyuk is jobb ilyenkor ha kint vannak egész nap:) Bár még lenne írnivalóm,csak most nem ott van a lelkem:(( Majd máskor jövök, és írok még milyen is a kertes ház.
Puszi
Hát szerintem semmi de semmi köze a szocializálódáshoz a kertesháznak vagy a panelnak:)))) A kertesházas utcában is laknak gyerekek.:)))) A mi utcánk igen kurtácska és 22 gyerek lakik benne. Nem mind egy korú de szuper jó bulik vannak:))))És akkor még nem beszéltem a következő utcáról.(ilyenről meg még nem is hallottam, hogy a kertesházasok gyereke nehezen szokik be)
Kábé ilyen fejet szokot vágni Napsi is:))))))))))))))))) Nekem azért szerencsém van a nagytesokkal velük már egyedül is kimehet az udvarra játszani, ráadásul én a mosogatót az ablakba rakattam így akkor is látom őket:)))))))
Ja és nagyon örülök, hogy tudtam segíteni!!! Elkezdtelek visszaolvasni - jó nagy a lemaradás - és a sziolveszteren teljesen kiakadtam. Hát azért álljon meg a menet! Én jól lebeszélném őket! Hát ebben mi a buli??????? Miért hiszik azt, hogy megéri nekik???? Elképesztő!
Millió puszaaaa!:)))))))
méghogy eseménytelen.....igen a miénk is kb ennyire eseménytelen....
ari a kávés Kriszta!!
Megjegyzés küldése