Do you speak english?

Hát szpíkelni éppenhogy szpíkelek, mondjuk, azaz elmondom, amit akarok, meg is értenek, de - gondolom - úgy hangzik a szövegem, mint amikor néhány honfitársam beszél magyarul!;):) Amikor István járt angolórára egyáltalán nem irigyeltem, én éppen akkor fejeztem be az egyetemet, mindenhez volt kedven, csak éppen további tanuláshoz nem. Szerencsére, már akkor tudtam, hogy idővel ez változni fog, és lám, alig 4 év után ismét megkívántam a tanulást.

Régóta mondogattam, hogy majd ezen az őszön elkezdek angolt tanulni, de őszintén, még én sem igazán hittem, hogy lesz valami belőle. Amikor megpedzettem a dolgot István előtt, az volt az első kérdése: és a kicsikre ki fog vigyázni?:o Én meg csak lazán rávágtam, hogy az apjuk, hát ki más?:p:d (No, még anyu is besegített eddig már többször, de eddig így jött ki a lépés.)

Amikor ma két hete reggel 8-kor varratszedésre mentem a szájsebészetre, még nem tudtam, hogy pár óra múlva, illetve azon az estén mi fog történni. Miután megvolt a cérnakiszedés és elintéztem némi hivatalos papírleadást is Anyu helyett, már indultam volna haza, amikoris eszembe jutott, hogy menjek el a Calepinus irodájába érdeklődni a kurzus iránt. A neten láttam, hogy egy része elkezdődött szepember 15-én, a másik része meg okt. 15-én indul. Én csak ez utóbbi dátumra pályáztam, a beiratkozások pedig éppen aznap, szeptember 22-én kezdődtek. Végül pedig nagyon jó volt, hogy bementem még akkor, mert, mint kiderült, ami októberben kezdődik, az csak egyetemistáknak szól, egy direkt nekik való, a programjukat, vizsgaidőszakaikat figyelembe vévő expressz változata a kurzusnak. A másik pedig már elkezdődött, de akik még azon a héten jelentkeznek, nyugodtan bekapcsolódhatnak, nem sok mindenről maradtak le.

örültem, hyog így volt, bár amikor meghallottam az árát, akkor kissé lankadt a lelkesedésem, úgy emlékeztem, Istvánnak sokkal olcsóbb volt a dolog. Aztán hazafelé végig emiatt búslakodtam, hogy ekkora összeget mégsem tudunk rászánni, amikor pedig otthon Anyunak, aki a lányokra vigyázott, meséltem, beugrott, hogy hoppá, hiszen ez nem drágult, mert István havonta fizette azt a jóval kisebb összeget, de egy félévre akkor is kb. ennyi volt! Most már csak az volt a kérdés, hogy kifizethetem-e a teljes összeget 10% kedvezménnyel vagy két részletben fizetek kedvezmény nélkül? Végül a második variáció jött be.

Este hatkor már a Bolyaiban voltam tesztíráson, kedden megtudtam az eredményt, azaz, hogy a B1-es szintű csoportba kerültem (azóta kiderült, hogy a B1.3-as szint, ami tulajdonképpen harmadévnek felel meg), telefonon egyeztettem, hogy milyen napokon és hány órától szeretnék járni. Választásomban fontos szempont volt, hogy este 6-tól járhassak, illetve, hogy Koródi Éva legyen a tanárom. (István tanácsolta, hogy ha tehetem, az ő csoportját válasszam.) Másnap pedig, szerdán este 6-kor már ott ültem én is az iskolapadban és átváltoztam ismét diákká. Azóta is, hétfőn és szerdán minden alkalommal voltam, ma pedig megírtam az első tesztet is. Minde negyedik óra, lecke után tesztelés van. Nem volt nehéz, de biztos nem lett az 100%-os! Szerdán lesz eredmény.

Ami még fontos: nemcsak Éva tanítja a csoportunkat, ő csak szerdánként van, a hétfői napokon Stuarttal tanulunk, aki a feleségével együtt már második éve, hogy itt-tartózkodik és angolt tanít a Calepinusnál. Érdekes és hasznos ez számunkra, hiszen másképp beszél egy nyelvet a nyelvtanár és másképpen egy olyan valaki, akinek anyanyelve az adott nyelv. Bevallom, még nehezen értem meg őt, általában csak mire majdnem befejezte az utasítást értem meg, hogy mit is szeretne, mit vár el tőlünk, de gondolom, csak idő kérdése, és meg fogom szokni a stílusát. Különben jópofa ember, jó a humora, mindig kitalál valamit, amivel feldobja az órát. Sőt, a viccet is érti. Az egyik feladatban az volt a kérdés, hogy űzök-e valamilyen veszélyes sportot. A válaszom igen volt::o a házasságomat!;):):p:d:d:d