Még mindig Boróka

Kicsi lányom ismét felülmúlta önmagát.

Az este én bevittem Krisztát az ágyába és amíg ott voltam, Boró Istvánnal maradt a mi ágyunkban. Amíg Krisztával susputoltunk egy kicsit és puszilkodtunk egy ... sokat:), eltelt néhány perc és meglepődve vettem tudomásul, hogy Boró nem jött utánam, sőt, ordítás sincs a másik szobából. Amikor bementem, hogy vállamra vegyem és elaltassam, ő nyugodtan feküdt a paplan alatt az apja mellett. Csendesen én is mellébújtam és mozdulatlanul feküdtem, amíg ő állandóan a helyét kereste. Kb 10 perc múlva vizet kért és miután ivott és kivittem a poharat, nem mentem vissza, hanem a fürdőbe vonultam. Eleinte hallgatóztam, de semmi furcsa zajt nem hallottam, így hozzáláttam magam lecsutakolásához, fogmosáshoz. Amikor végztem, édesdeden aludt már az ágyunkban. Áttettem az övébe és reggel háromnegyed hétig aludt. Akkor véglegesen fel is kelt.

Ma délben, az imént:
Evésforma, diórágcsálás és vízivás után pisi a bilibe. Kérdés: Hol alszik a baba? Titta - volt a válasz, azaz Kriszta ágyában. Lefektettem, betakartam, kutyust nyomtam a kezébe és szép álmokat kívántam neki. Tudtam, mi következik, már sokszor eljátszottuk: véget nem érő lefektetés, betakarás, ágybólkibújás, sétafika, és kezdhetjük elölről. Kijöttem, ideültem a géphez, hogy csendben maradjak. Kis monologizálás, aztán csend. És megint csend. Még mindig csend. Jé, csak nem aludt el? Dehogynem! Néhány perc után meggyőzödtem róla. Elaludt egyedül a Kriszta ágyán, anélkül, hogy legalább egyszer leszállt volna, anélkül, hogy mellette lettem volna. Nem merem remélni, hogy mindig így lesz, de az ez iránti vágy, természetesen, ott van bennem!
Ügyes vagy, Kicsikém, mint a következőkben is:

Letépi a papírt:


Megvan!:


Megragasztózza:


És odaragasztja: