"Kifakadtak"

Hát természetesen, hogy a Lányaimról van szó, kiről másról?

Már tegnap hajnali 5-kor csak úgy volt hajlandó visszaaludni Boróka, hogy megevett két szem apró nápolyi szeletet (csak ez került kezem ügyébe úgy, hogy villanyt se kelljen gyújtani és a legkevesebb cécóval is járjon) amit jóízűen leöblített pár korty teával.

Aztán reggel, az első útja a konyhába vezetett Papaaaa! felkiáltással. A sebtében megsütött és elétett tükörtojást azonnyomban - méghozzá rendeltetésszerűen - eltűntette, azaz tényleg megette, sőt egy fél szelet kenyérrel összebarátkoztatva küldte le, majd rögtön utána, mialatt mi, többiek is reggeliztünk, eltűnt néhány maréknyi káposzta savanyúság is a friss csalamádéból. Ezalatt Kriszta állandóan pörösködött velünk, hogy nem kér rántottát, inkább tükörtojást enne ő is. Egyet sütöttem neki is, majd jóval azután, hogy mindenki felkelt az asztaltól, ő is befejezte a reggelijét: először megette a tükörtojást és anélkül, hogy bárki rávette volna, a rántottát is felfalta - egy falat kivételével.

Ebédnél szintén kellett némi rábeszélés, sőt, egy tortaszelet kilátásba helyezése ahhoz, hogy Kriszta megegye a levesét, de végül jóízűen ette (mint mindig, mindent, csak az elindulás nehéz) és meg si ette mind. Utána egy jókora szelet torta, meg - ha jól emlékszem - István jóvoltából néhány szem dunakavics.
Boróka a saját leveséből csak a borsószemeket halászta ki, de a sajátomnak legalább felét szorgalmasan a szájába kanalaztatta. Ő hajlandó volt a halból is enni, de tortából már csak keveset evett.

Ébredés után Krisztának szintén torta-ehetnéke támadt (nagyon finom aludttejes-gyümölcsös-zselatinos torta volt), és naná, hogy Boró is utánozta őt. Boró maradéka is Kriszta fogai között pusztult el! Nem sokkal ezután vajaskenyeret kívánt a kisasszony. A nagyobbik.

Vacsorára Kriszta nem kért semmit (nem is csodálkoztam, hiszen már majdnem vacsoraidőben ette a vajaskenyeret). Borónak tejbegrízet főztem, Kriszta meg sem akarta kóstolni. Fürdés és lefekvés után viszont kiszólt az ágyából: Anyukám, kérek szépen tejbegrízet! Majd hozzátette: Ha most nem eszem valamit, megbetegszem! Azt hittem, össze-visszaröhögöm magam. És még azt is, hogy csak azért mondja, hogy kibújhasson az ágyból. Végül megegyeztünk, hogy vajas-mézes kenyeret kaphat és legnagyobb csodálkozásomra be is vágta az egészet.

Ma folytatódott az evés: Kriszta az oviban evett, de az óvónők szerint nem volt baj, mindent megevett. Boró pedig már reggel elkezdett "zabálni". Egyszercsak hozta a hűtőből a tegnapról megmaradt sült pisztrángot: megmelegítettem, megettük (a gerince mellőli részt én ettem, mert abban vanank szálkák és azt ne merem nekik adni). Majd szezámmagos kiflit kentem meg lekvárral, mert a lekvárosüveget is előszedte a hűtőből és határozottan kifejezte kívánságát. Végül az egészet lenyomtatta némi káposztával, szintén a csalamádéból és egy pohárka vízzel. A szezámmagos kifli többi részét babatornára menet és onann jövet falta fel. Ebédkor nem evett jól, mamánál voltunk, és csak néhány kanál leves csúszott le meg egy kevés kakaós süti. Hogy vacsoráig evett-e még valamit nem tudom, mert mamánál maradt, de a káposztáslaska (káposztás tészta) sem kellett neki, szintén mamánál. Egy tányér tejbegrízet azért bevágott lefekvés előtt!

Kriszta az oviban az utolsó morzsáig megette az uzsonnára kapott almás rétest, és mamánál szintén jóízűen evett a már említett káposztáslaskából. Mindamellett, a tejbegríz ellen neki sem volt kifogása.

Úgyhogy, tekintve azt, hogy az utóbbi napokban, sőt - már azt hiszem, heteket is mondhatok - eléggé rosszul ettek mindketten, állandóan egyezkedések, könyörgések, no meg finomság-ígérgetések folytak, tegnap megtáltosodtak a Kisasszonyok és annyit ettek, mintha ki lettek volna fakadva. Hogy mitől, nem tudom, de nem is érdekel mindaddig, amíg esznek.