Boró és a beszéd

- Mámá, mámáááá - szalad hozzám és még hozzáteszi: baba.
- Mi történt a babával?
- Hoppá! (azaz leesett)
- És most mit csinál a baba?
- Ü, ü. - vagyis sír.

Ilyen és ehhez hasonló, bármilyen témájú párbeszédek tutcatjával hangzanak el közöttünk nap, mint nap. Mint írtam már, bármit megért és mindent megértet, amit akar. Ha nem tud szót arra, amit szeretne, akkor arc- és testbeszéddel, kézjelekkel, integetéssel úgyis tudtunkra adja. (Lehet, hogy bolondnak tűnök emiatt, de éppen azon "szomorkodom", hogy ha majd megtanul rendesen beszélni, ez az elemi, ösztönös kifejezési módja szép lassan elsorvad. Természetesen, a testbeszéd mindig jelen marad, de ennyire intenzíven, ennyire kifejezően, mint most, aligha.)

Mindenesetre, számomra nagyon érdekes és újszerű tapasztalat Boróka beszéde. Vagy inkább nem-beszéde. Tudom, hogy nincs elkésve semmiről, és az, hogy még nem beszél legalább tőmondatokban, az égvilágon semmit sem jelent. Ezzel tisztában vagyok, nem is kell ilyesmivel vigasztalni. Csak egyszerűen megállapítom, hogy eléggé furcsa számomra ez, ha visszagondolok arra, hogy Kriszta milyen hamar beszélt.

De teljesen különbözőek, amúgyis, hát akkor miért pont ebben hasonlítanának?!

Kisebbik Drágaságom, pl. nem törekszik arra, hogy egy szót teljesen kimondjon, megelégszik általában az első szótagjával is. Természetesen, vannak kivételek.
Ugyanakkor a „Basic English” mintájára megalkotta a maga basic-magyarját, amihez viszont idegenek, de még családtagok számára is szótárra, azaz rám van szükség. Így aztán Boró nyelvezetében: ka – a kanál, a kulcs, a ceruza, kettőzve pedig mindenki tudja, mit jelent, illetve a béka is, de ott hallatszik egy p a végén, azaz: kap.
Bá – a bácsi, a bárány, a lámpa, de még a helikopter is. (Hogy miért, senki se kérdezze!:P)
Tö – a hús, a tojás, a torta, a tó és a pénz is, de az kábé tömm-nek hangzik.
Dzidzi vagy dzsidzsi(s) a bicikli és ha térdelni akar a széken. :O

Ezeken kívül pedig vannak azok a szavak, amiket ki tud ejteni rendesen, illetve azok, amiket mond, de nem ejti jól vagy esetleg ő elnevezett valamit valahogyan. Mint pl. ez a sírás dolog: ü, ü. Bár a fésű is ü.ü.
Azok a szavak, amik eszembe jutnak, most lejegyzem, de a lista korántsem lesz teljes:
- Apu, aputi, ap.ti
- Ana, mámá – én
- Ede - Edit
- Titta, eleinte Csista (Kriszta)
- Ene: Ani
- mama, káká (tata)
- baba, tente baba
- drrrrr - labda
- bvvvv – blúz
- amma – alma, hagyma
- e – barack, és ha valami csíp; illetve, ha keserű, akkor amolyan nyekergős e-e-e
- bu – uborka, répa
- ennő – ernyő
- eddő – erdő
- ó – olló, villa, vessző
- hinta
- csicsis – hajcsat, hajgumi, copfi, itteni babanyelven tulajdonképpen szépet jelent;
- kaka – kaka, pisi, orrváladék
- dííí – víz
- tető – tea
- dell – tej (Érdemes lenne látni, hallani, hogy ezt hogyan ejti ki: nyelve hegyét kidugja, de valahogy át is forgatja a nyelvét a szájában, mindenesetre, leírhatatlan.:))
- didi - mell
- I-hha – Ella (néni)
- Tyim-po – Pintyő néni
- a legtöbb állatot hangutánzó szóval illeti:
- kutya – vava, uaua
- macska – (h)áoooom (szépen, dallamosan, elnyújtva)
- kakas – kaka és úgy csinál, hogy káoooo
- tyúk – ka-ka-ka
- csirke – ci-cici
- kacsa – háp, happ
- bárány – báááá
- tehén – mmmmm
- ló – óóó
- disznó: torokmorgás röviden, szagagtottan
- kígyó – ssszzzzz
- elefánt, oroszlán, tigris, medve – szintén valami morgásszerű hangok

Ezenkívül jelzi, hogy kié valamilyen tárgy. Hangzásban még ritkán fordul elő, inkább csak a „babaje” kifejezésben. Ha másvalakié, akkor csak azt , mondja: aputi, Titta vagy mámá, vagy éppen akié.
Kezdetleges mondatalkotásai is vannak, mert pl. még álmában is tudja mondani, hogy: didi vaua, mármint, hogy a kutya elvitte a didit. Vagy: baba, dííí – vizet kér. Aputi páááá – apuci elment.
Néhány napja még egy változás beállt nála: érdeklődik a mondókák, dalocskák iránt. Maga kéri őket. Természesetesen, még nem mondja a szöveget, de mutogatja bőszen, mert persze, hogy a mutogatós versikék, dalok a legfülbemászóbbak! Az Erdő szélén házikó-t és A tokaji szőlőhegyen címűeket játszaná napestig. Néha még közbeiktatjuk a Pont-pont vesszőcskét vagy az Én is pisze, te is piszét. Az erdő szélén házikót kész kabaré, ahogyan „énekeli”: én elkezdem: erdő, mire ő is mondja: eddő. Folytatom: szélén, majd ő fejezi be a sort hááá-hó (házikó), majd babanyelven mondja „a többit” abbbaba epepepe stb. Aztán egy idő után cinkosan-huncutul elneveti magát, mert tudja, hogy jópofa amit művel. :)

Nos, kb. ennyi jutott eszembe, de biztosan vanank még szavak, dolgok, amik most messze elkerülték gondolataim tájékát.

Művésznő az alkotás lázában: