2008. november 25., kedd

Talán...

Érdekes, hogy a „világ” milyen hamar meg tud változni. Egyik pillanatról a másikra. Mármint az, hogy hogyan látod, milyennek érzed őt, hogyan értelmezed a környezeted. Elég talán egy kimondott szó vagy annak töredéke, vagy talán éppen egy kimondatlan szó, amit hallani szeretnél, de nem érkezik sehonnan, és máris megváltozott a világ. Elég talán egy szomorú hír egy ismerősről és ez is fordít egyet a dolgok állásán. Elég talán egy keserű szájízet hagyó emlék, ami hirtelen felvillan, de lehet akár kellemes is, csak éppenséggel tudod, hogy rég volt és olyan többé sosem lesz, vagy egy jövőbeli esemény, aminek a gondolatára mindig görcsbe rándul a gyomrod és rögtön borús, sötét a világ. Aztán jönnek a mindennapok eseményei, amelyek olyan sűrűek, hogy gondolkodni sem lehet közben, és milyen jó, hogy elfeledtetik a rádtörő negatívumokat! Néhány csendesebb percben talán még elő szeretnének bújni, de akkor szándékosan nem engeded őket feltörni, maradjanak csak ott ahol vannak, megvagy nélkülük is. Persze, a józan eszed úgyis tudja, hogy nem tűntek el, ott vannak és csak a megfelelő pillanatot, hangulatot várják, hogy ismét a felszínre törjenek, és talán addig is folyamatosan mérgeznek belülről. Talán...
Talán, ha kissé kizökkennél a mindennapokból, ha nemcsak a gyerekek, a mosás-takarítás-főzés foglalná le a napjaid nagyrészét, ha nem azon aggódnál, hogy hogyan fog jutni a számlákra, az ajándékokra és az ünnepekre is a pénzből, ha nem lennél beteg és a gyerekek sem lennének sosem betegek, ha végre kialhatnád magad, és ha ... tényleg csak néha ... néhány elismerő szót is hallanál, talán akkor a világot is jobban meg lehetne érteni, a jövő pedig nem lenne annyira ködös.

Ha majd hull a hó, talán ... visszatér a karácsonyi hangulatod is.

4 megjegyzés:

Lori and Ruben írta...

Megvagytok, akkor majd itt fogunk olvasgatni:)
Lori és Debi

ilgya írta...

Olyan szép gondolatok,és milyen igazak!

kata írta...

Mennyire így van!
Sajnálom, hogy kimondatlan a szó, kialvarlan az ágy...
Persze nem írnál erről, ha nem árnyékolna az aggodalom.

Remélem történt valami amitől máris szebb a világ. Jobb ízűbb.

Kata

iméon írta...

Ez pontosan így van sajnos. Bízom benne, hogy ezeket a sorokat nem egy kimondatlan, vagy egy feleslegesen kimondott szó, mondat hozta elő belőled.
Én is hasonló érzésekkel várom a karácsonyt, szeretném, ha a legtökéletesebb lenne, hiszen ez lesz életünk első saját, közös karácsonya, csak hármasban...nagy a készülődés, de hát sajnos a számlák, fenyőfa, díszek, étel-ital, ajándék. De tudom, hogy szép lesz. Noémi