Apróságok a napokból

Boróka
Tökéletesíti az egyedül álldogálást. Nem fél, elengedi magát és megáll másodpercekig. Vakmerő, mert sokszor csak úgy eldől. Néha azért bátortalan, nem tudja hogyan tovább. Édes, ahogyan „töpreng” azon, hogy most mit is tegyen. Ilyenkor néha rámnéz és nagy tágra nyílt szemeit látva, megsajnálom, mert tisztán látszik, hogy kérdez, tőlem várja a megoldást. A következő pillanatban már szélesen vigyorog. Imádom, hogy ilyen jókedélyű.

Tud guggolni. Már egyre többször, egyre több, hosszabb ideig. És úgy, hogy nem fogódzik semmiben. Ma is legalább egy percet eljátszadozott úgy, mielőtt leült volna.

A szombati minieső után ismét kiderült és azóta is egész héten gyönyörű idő volt. Természetesen, novemberi "koordinátákkal". Boróka normális időben (fél 8 és fél 9 között) ébredt, és mire a fáradtság első jelei kezdtek mutatkozni, kinn az idő is már sétához illő lett. Úgyhogy, a napokban, alvás helyett sétálni mentünk, órát-másfelet kóricáltunk erre-arra, majd kb. 1 felé jöttünk haza, amikor aztán mindkét lányka egyszerre került ágyba. Az elalvás már nem éppen így volt. Míg Boró szinte mindig azonnal elaludt, Kriszta csak forgolódott, szófogadatlankodott, még olyan is adódott, hogy végül kimaradt az alvás.
Ma reggel viszont Boró is 7-kor kelt, így 1 után már ismét aludt és délután is tudott egy "ügyeset" szundikálni.

Ha megkérdezzük, hol a lámpa, akkor rögtön felnéz, általában a plafon közepére – azaz még nem a lámpát azonosítja, hanem magát a kérdést, a szituációt ismeri fel, rögzítette. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a hol az okos fejed? Kérdésre is az az első reakciója, hogy a plafon felé néz. De... tudja, hoyg valami nincs rendben, mert rögtön visszanéz rám és látszik rajta, hoyg gondban van, érzi, hoyg valami nem stimmel. :)
Olyan kis drága!

Kriszta
Egyre több mondókát, dalocskát, népdalt ismer, tanul. Sokszor keveri őket, de ha megtanulta, akkor hibátlanul visszamondja-énekli, többé nem téved.
Játszik a szavakkal; ízlelgeti őket, elferdíti a hangokat, nevet saját kitalációin. Tegnap este pitét sütöttek a tévében. Figyelmesen végignézte az adást, majd közölte: a bácsi sütött piteményt. :)

Önállósodó korszakába érkezett. Most már mindent maga szeretne csinálni, de erről viszont én szeretnék bővebben írni.

Van valami vele kapcsolatban, ami aggaszt. Mert nem tudom, mi válthatta ki, mi lehet a háttérben. Nagyon kézenfekvő lenne a testvérféltékenységre fogni, és végülis a gyökerei biztos, hogy ebben fogantak meg, de azért a probléma, gondolom, árnyaltabb, összetettebb, és nagyon szeretnék a végére járni. Az történik ugyanis, hogy kb. egy hete este ismét cumisüvegben kéri a tejcsijét. Ez nem is lenne gond, mert nem akartam erőltetni az elvételét, és ha kérte, mindig meg is kapta, az viszont, hogy most már elveszi Borótól a játszócumit, zavar és aggaszt is. És nemcsak, hogy elveszi, hanem egyszerűen kéri is: jaj, de olyan kisebb lettem most, adjál nekem cumikát! Próbáltam megmagyarázni neki, hogy amikor ő volt kicsike, neki is volt cumija, senki sem vette el tőle, fényképeket, videókat néztünk az ő kiskorából, hoztam fel példaként olyan gyerekeket, akik nagyobbak nála és természetesen, már nem cumiznak, de egyelőre nincs sikerem. Igaz, a dolog eléggé újkeletű, 1-2 napja csinálja, de nagyon szeretném, ha idejében kiderítenénk az eredetét és kezelnénk a problémát.

Ma a nagyszobában aludt el. Későn, de nagyon gyorsan ment a dolog. Bementem megnézni, hoyg valóban alszik és tényleg aludt. Gondoltam egyet és az egyi nagypárnát odatettem az ágy mellé, a földre. Mint kiderült, nagyon jó előérzetem volt. Egyszercsak hallom, hogy nyöszörög. bemegyek, hát Kriszta a földön a párnán fészkelődik, de betakarózva alszik tovább. Békén is hagytam. Ott ébredt meg kb. két órára rá. :)

István
Kedd óta ismét Giurgiun van, de remélhetőleg ma este már elindultak. Pitesti-en megszállnak és reggel, ha minden igaz, onnan folytatják az utat. Így van esély rá, hyog holnap eléggé idejében hazaérkezik és akkor mi is eljutunk Dávidkának a szülinapi ünneplésére.

Én
Már lassan másfél hete, hogy elég „szépen” köhögök. Eleinte csak reggelente fojtogatott egy kicsit, de aztán kitört rendesen. Most már sokat javultam, de még mindig szakadozik a váladék. Mvel más tünetem abszolút nem jelentkezett, nem is igazán törtem össze magam a kezelésével. Vagy kétszer, amikor eszembe jutott vettem be köptető babaszirupot, vagy kétszer a Stodalból is kortyoltam, ezenkívül pedig csak néhány Septogalt szopogattam el esténként. Most már mégiscsak elmúlik, na!

Angolból lejárt a harmadik tesztem is. Ettől nagyon féltem, mert eléggé hadilábon állok az éppen tanult igeidőkkel, de azért jól sikerült. 89 pontom lett a 100-ból.