Ami eszembe jut

Nem akarom sem elkiabálni, sem túlságosan beleélni magam, de úgy néz ki, hogy a lányok már jól vannak. Kriszta még köhécsel néha, Krisztánál ritkábban Boróka is egyet-egyet, de már nem lázasok (Kriszta tegnapelőtt, Boróka tegnap reggel óta). Krisztának az orra sem folyik már, naponta 1x-2x, ha meg kell törülni, ki kell fújatni, Borónak nem is folyt. Szóval, nagyon remélem, hogy most ennyi volt a betegség. Némi szirupokat még kapnak, de már lázcsillapítót nem, és ha minden rendben lesz, Boróka holnaptól a köhögés ellenit sem kapja már.

A nyavalya ellenére a lányok a megszokott formájukat hozták: jókedvűek voltak, huncutak, csiripelősek és hisztisek.

Boróka folytatja a világ felfedezését, ami mostanában sajnos véget ér a lakás falainál, de akad bőven felfedeznivaló. Bátor, vakmerő, a félelemérzet legkisebb szikrája sem szorult belé. Még. Tegnap legurulni készült a fotelről, és bár fogtam, szándékosan hagytam, hogy lejjebb guruljon, csak azután kaptam el teljesen. No, akkor láttam, hogy megijedt. Hiába tanítom már egy ideje, hogy háttal-lábbal induljon le az ágyról, még nem fogta fel a dolgot. Jó móka felmászni a Kriszta ágyaként szolgáló fotel végébe, kapaszkodni, majd szívbajtrámhozósan elengedni és vetődni egyet. Vagy még jobb móka ugyanott elkapni a függöny sarkát és kukucsizni egyet, majd a függönybe kapaszkodva vetődni. (Szerencsére stabil a karnis, de nem tudom meddig, ha így haladunk.)
Persze, azért jó, ha mindig mindenhol ott vagyok, mert Boróbaba úgy tud igazán és önfeledten játszani, ha egyik szememet mindig magán tudja. Mert ha nem, akkor folyik a nyafogás, a sírdogálás. Mint ma délelőtt is, amikor azt a szentségtörést mertem elkövetni, hogy lefeküdtem Krisztának az ágyába és szundikáltam egy kicsit. Aludtam, biztos vagyok benne, sőt rengeteget álmodtam is, sok mindenre emlékszem tisztán, mint ahogyan arra is, hogy láttam magamat végignyúlva az ágyon, Boró a szoba közepén nyafog (igen, ez a valóságból kúszott be az álmomba), én pedig próbáltam minél inkább elbújni a takaró mögé, hogy a kisasszony ne fedezzen fel. De arra ébredtem, hogy ott van mellettem és paskolja a fenekemet. :d (Igaz, ekkora hátsófelet nehezen lehet csak úgy elbújtatni!:p)
Az elmúlt éjszakánk félelmetes volt: szabályosan, háromnegyed óránként-óránként valamelyik csajszi ébresztett. Kriszta kétszer pisilt, Boró kétszer szopott és ezenkívül még vagy kétszer megnyugodott szopi nélkül is. A fogzás is lehet, hogy kínozza, mert szegénykémnek már vagy két hete nagyon duzzadt a hatodik fogacskájának a helye és még mindig nem bújt ki!
Bár már volt alkalom, hogy kapott pár falat ételt, amiben tojás is volt, hivatalosan ma kapott először tojássárgáját. Bár szerette, nem fogyott el egy egész, mert nem sokkal előtte falatozott némi kekszet és már az álmossága is nagyobb volt ehetnékénél.
Szinte mindent elles, eltanul nővérkéjétől, úgyhogy valószínű, ő sokkal hamarabb fog csinálni bizonyos dolgokat, mint annak idején Kriszta. Csak egyszer kellett látnia, hogy Kriszta dörömböl a fürdőszoba ajtaján, amikor én bent voltam, azóta ő is szívesen beveti a módszert sürgetésem érdekében. Tegnap ugyancsak ajtós eset volt. Bementek a szobájukba, Kriszta becsukta az ajtót, hanyatt feküdt és a lábával döngette. Valamilyen formában Boró is benne lehetett vagy csak éppen élvezte a dolgot, nem tudom, de amikor sikerült benyomulnom utánuk, Krisztát jól megszidtam és az ágyba küldtem. Boró pedig egyszerűen megfogta a nadrágomat és lökdösött. Majd fogta az ajtót és be akarta csukni, mintegy jelezve, hogy hé, áljj félre, útban vagy. Láttam, hogy Kriszta nagyon figyel, így hát Borókát is jól megszidtam. :d Érdekes módon, azután sem ment vissza az ajtóhoz, miután félrevettem onnan és eljöttem. Folytatták a játszást valami mással.

Kriszta. Az evése mintha-mintha kezd alakulni. Lassan, de egyre több falatot megeszik, remélem, ez is a gyógyulás jele, illetve, hogy gyógyul a torka.
Igazi kis piaci kofa. Be nem áll a szája, énekel, beszél, mondókázik, és ami még eléggé új és egyelőre csak töredékeiben jelentkezik: szerepet játszik. És nemcsak a cselekvésre értem, emrt babázik már régóta, hanem a beszédében kezdi felfedezni azt, hogy két személyt is el tud játszani. Múltkor a piacnál Andreával, az Anikó néni hatéves unokájával játszottak üzletesdit, ahol már fogalmam sincs, hoyg mi volt az áru, de tudom, hogy fűszálak voltak a pénzek. Eleinte Kriszta nem tudta, mit tegyen, de hamar belejött. A kis drága, állandóan csak fizetett.:d Olyan hűségesen „szedte” a pénzt!
Nos, ezt a kis epizódot tartom a szerepjátszás gyökerének, mert azóta szokott néhány ilyen párbeszédes szófoszlányt összerakosgatni. Példákra, sajnos, már nem emlékszem, de amikor beindul majd rendesen a dolog, biztos abban sem lesz hiány.

Hihetetlen, hogy mennyire figyelmes, olyan dolgokat is megjegyez, amikről nem is gondoljuk, hogy észrevette, meghallotta. Nagyon kell vigyáznunk, hogy miket beszélünk előtte, nehoyg elszóljuk magunkat pl. a Mikulással kapcsolatban. Igaz, még annyi előnyünk van, hogy románul mondjuk, ha azt akarjuk, hoyg ne értse, de tudom, hyog ez is csak ideig-óráig fog menni. Már volt alkalom, amikor azt mondta: ne beszéljetek lománul! Vagy ránkszólt: Táccs tú, ami azt jelenti, hogy hallgass! (Köszönhetően Aninak ezt a szókapcsolatot már profi módon tudja, ismeri és használja.:p De visszaütött már, mert amikor Anit meglátja, úgy üdvözli „nagy mérgesen”, hogy táccs tú. Igaz, a mérge csak addig tart, amíg Ani valami cseles kérdéssel, esetleg keksszel, joghurttal, el nem tereli a figyelmét, és attól kezdve szent a béke.)
A szerepjátszás mellett az utánzás az, ami kezdi felütni a fejét mind viselkedésében, mind pedig a beszédében. Persze, meglep rendesen ezzel is, mint minden mással! Az este csináltam valamit és mondtam neki, hogy menjen most a másik szobába és hívja a hugicáját is. Rámnézett komolyan (már-már fontoskodó arckifejezéssel) és ezt mondta: Jó, anyucika, jó, most elmegyek... 10 pelc és jövök. Te maladj itt! Azt hittem, nem hallok jól. Mintha saját magamat hallottam volna!
Persze, rengeteg mindent megemlíthetnék még. Csak ülnöm kellene itt a gép előtt és biztos, hogy még sok minden eszembe jutna. Persze, nem tehetem, nem is akarom, hiszen akkor mit írnék máskor, de annyit azért még meg kell említenem, hogy van egy érdekes szokása. Tudom, hoyg általában minden kisgyerek szeret a konyhában lenni, az anyukája körül sertepertélni, amikor főz, sőt, segítkezni is szeret, de az az érzésem, hogy ez Krisztánál sokkal több. Tudja, hogy mi a fazék és mi a lábos, mi a habverő és a laskaszűrő (tésztaszűrő:)), meg a hámozó és a reszelő és nem tévesztené össze őket semmiért sem. És tudja, hogy mi jár a palacsintába, milyen sorrendben kell őket beletenni. És nem utolsó sorban felismeri is megnevezi a TvPaprika három szakácsát (+ még Gordon Ramsay-t is:d) is és bizony, végignézi a műsorokat, amikor sütnek valamit. Na persze, mindezeket nem tenné, nem tudná, ha én nem nézném, nem ide kapcsolnám a tévét, de őszintén, én nem bánom, ha majd jól fog bánni a fakanállal. Mintsem valami idétlen meséket nézne akkor már inkább ezeket. Apropó mesék, persze, azt is néz, de még mindig csak dvd-ről. Nem mertem még megmutatni neki, hogy van ilyen adó, mert attól félek, hogy túlságosan is lekötné. Akkor már inkább kuktáskodjon a konyhában.

Múltkori hancúr az orgona tokjában: