Új korszak

Most Borókámról írok. És amint a címben előrevetítettem: egy új korszak kezdődött el életében éppen egy hete. Tudniillik, múlt hétfőn este, pizsamába öltözéskor elfelejtettem neki pelust tenni. De még épp nem feküdt le, hanem még játszottak egy kicsit és amikor ágybabújás előtt vittem pisilni, akkor vettem észre, hogy hoppá, nincs pelus. És akkor döntöttem el: nem is teszünk. Megkérdeztem őt, hogy benne van-e? És benne volt. (Pár nappal előtte még volt egy kísérletünk rá, nagy volt a lelkesedés, de amikor tényleg le kellett feküdni, csak pelussal akart.) Bár vártam, mikor gondolja meg magát. De nem tette. Reggel pedig "szárazon" kelt fel. Volt azóta olyan éjszaka is, amikor szólt, hogy pisilnie kell, de eddig még egyetlen pici baleset sem történt. Olyan büszke vagyok rá!!!

Nappalra már régóta szobatiszta (aki olvassa a naplónkat, az már tudja), amióta oviba jár, egyáltalán nem használunk pelust nappalra még alváshoz sem (bár az elején még tették a dadus nénik, nehogy visszaessen a környezetváltozás miatt), de az első bilizések messze visszanyúlnak az időben: ITT és ITT írtam róluk, és a bejegyzések dátuma önmagukról beszél. Mindazonáltal már akkor úgy gondoltam, hogy mindez túl korán történik, nincs még megérve rá a kisasszony sem fizikailag, sem szellemileg. És igazam volt. Volt bilizés, volt, de volt mellette bepisilés is, tehát nem azért történtek a dolgok, mert Boróka úgy érezte eléggé érett a szobatisztaságra, hanem mert érdekes volt a bili és, persze, mindenben Krisztát kellett utánozni. Én viszont, ha már hajlamot mutatott iránta, nem akartam kedvét szegni, és hagytam, hogy bontakoztassa ki önmagát.:) És bár elhúzódott a dolog, most már mégis a végére értünk. Borókámat szobatisztának könyvelem el. Két és fél évesen, a legeslegnormálisabb időben, szobatiszta lett. Remélem, végérvényesen!:)

Azért még van egy mozzanat, amit meg kell említenem. Kb. egy hónappal ezelőtt, jobban mondva még korábban is, de mindenképpen úgy június elejétől, a kisasszony elkezdett bepisilni itthon. Csak megállt és elengedte, mindegy, hogy hol volt. Addig tartotta, amíg már nem bírta tartani és még ha szólt is, már túl késő volt, mire a bilihez értünk. Vagy két-három hétig is ez ment. Már nagyon aggódtam: értelmesen megbeszéltük, hogy következő alkalommal hamarabb szól, beleegyezett, fogadkozott, hogy "többet nem tiájok ilyent":D, jutalmat helyeztem kilátásba, kapott is, ha megérdemelte, de az is igaz, hogy néha elszakadt a cérna és bizony, megszidtam. érdekes módon, az oviban sosem csinálta, még véletlenül sem történt meg. És ez gondolkodtatott el: az oviban nem csinálja, másnál nem csinálja, tehát mindez nekem szól. Mondtam Istvánnak: az lesz a baja, hogy keveset van velem, nézd csak, ahogy hazajönnek vakációra 2-3 napon belül megszűnik. És így is lett. :) Remélem, az ovikezdés nem jelent majd ismét visszaesést ezen a téren.