2010. július 25., vasárnap

Kriszta

Székely Kriszta. Ez volt az első név, amelyben a Krisztát Krisztaként (és nem Krisztinaként) hallottam. Egy jóalakú, csinos, szép, határozott, hosszú fekete hajú nő viselte. Újságíró volt. Most is az. Nem is akármilyen. (Fotó róla itt, az oldal alján, lentről a második. Kicsit régi kép, de amikor megismertem pontosan ilyen volt.)

Úgy emlékszem, hogy nem volt nekem túl szimpatikus, talán mert túlságosan tökéletesnek láttam, mert már befutott újságíró volt, én meg csak elsőéves tanonc, de, valahol mélyen, elismertem minden érdemét. Talán olyan szerettem volna lenni, mint ő? Olyan szép és kortalan? Mert bizony nem tudtam megállapítani róla, hány éves lehet! És a neve! Nekem olyan különleges volt akkor! Még sosem találkoztam addig hús-vér Krisztával. Talált hozzá.

Aztán elfelejtettem őt. Évekre. De amikor Krisztánkat vártuk, valahonnan beugrott a neve. Krisztinára gondoltunk eleinte, mert így tatám édesanyjának és István mamájának is emléket állíthattunk volna, de valahogy nem akaródzott. Állandóan csak azt láttam magam előtt, hogy bárhol megmondja a nevét, Cristina lesz, még véletlenül sem magyar K-val és sz-szel. Pedig szép névnek tartom a Krisztinát...

És egyszer bedobtam Istvánnak: mi lenne, ha Kriszta lenne? Ez magyaros is, rövid is, át sem lehet írni (mármint románosítani, bár a hivatalos papírokban most már úgysem csinálnak ilyet), és István egyből beleegyezett. Ahogy megtudtuk, hogy kislányunk születik, nemsokára már neve is volt. És jó volt nevén szólítani már akkor, szokni, ízlelgetni a hangzását, a családnévvel való együttcsengését. És ez furcsa volt. Túl hideg, túl pattogó a sok t és az r miatt, túl sziszegő az s és sz miatt, túl sivító a magas hangrendű magánhangzók miatt. Kellett valami, ami mindezt ellensúlyozza, kellett egy második keresztnév. És lett a Viola. A lágy hangzású, éneklő virágnév, ami oly puha, könnyed, mint a lehelet. Mire megszületett, már megszoktuk a teljes nevét, már teljes értékű családtag volt mindenféle szempontból.

Nehéz a névválasztás. Nehéz olyan nevet találni egy gyermeknek, ami a szülőnek tetsszen, a gyerekhez találjon és felnőttként se kelljen szégyellnie. Egyikünk sem szereti a hangzatos, netán angolból átmagyarosított divatneveket, próbáltunk minél természetesebbet választani számára. Nem eredeti magyar nevek, nem is törekedtünk rá, de úgy gondolom, jól választottunk. Igazi nő ő: Határozott, bátor, eszes, megfontolt, mint ahogy a Kriszta név sugallja, ugyanakkor lágy, kedves, hízelgő, bájos, mint a Viola.

Amikor ma megkérdeztem tőle, hogy melyik nevét szereti jobban: a Krisztát vagy a Violát, azt válaszolta: a Krisztát. És a Violát.

ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG ÉDES KINCSEM!!!:)




Néhány mostani aranymondása a kis drágámnak:

1. A kenyeresnél:
- Ó, kincsem, most nem veszünk csokis kiflit, meleg van, elfolyik, összemaszatoljátok magatokat, főleg Boróka!
- Jó, anyukám, de akkor csak főleg nekem vegyél!:D:D:D

2. Megyünk anyósomékhoz, Kriszta nagyon siet:
- Kriszta, várj meg, nem menj olyan előre!
- De anyukám, kell siessek, és igyekezzetek ti is, nehogy mamáék elrohanjanak otthonról!:D

8 megjegyzés:

Hajni írta...

Jópofa volt és látnom kellett volna:)

Jól megfogalmaztad a nevekről való véleményt,és nagyon tetszik a Kriszta név:)

Isten éltesse a bűbájos Krisztát!!!

Mondok valamit,Zoli szeretne egy második nevet is a Zselyke mellé az Annát.Én ellene vagyok mert,Boginak is egy neve van,nekem kettő van,Hajnal Melinda.De jobban szeretem a Melindát mint a Hajnit,mert ha valaki felmérgelődik akkor tűl hangos és erőteljesnek tűnik a Hajni.Szóval Zolinak egy neve van,nekem kettő.Gondolkozom hogy a picinek adjunk-e még egy nevet.

Vivien írta...

Nagyon sok boldogságot kívánok Krisztának! :)

Érdekes, h ma már a beceneveket is lehet teljes névként anyakönyveztetni. Mondjuk, h ha a külföldi neveket is lehet (magyarosított változatban), akkor ezt miért ne!? :)

Nagyon szép Kriszta és itt nem (csak) a nevére gondoltam. Igaz, nem fekete hajú, hanem angyalian szőke, de gyönyörű Lány! :)

További szép napot kívánok Nektek!

Vivien

ui.: köszönjük a köszöntést! :)

Szabina es Julia baba írta...

Boldog nevnapot kivanunk neked draga Kriszta,nagyon ugyes es csinos nagy lany vagy.puszika

Ákombákom és Réka írta...

Boldog névnapot!
K

ui:Nekem nagyon talált ez név.

Natimi írta...

Isten éltessen Kriszta!:)

Tetszett ez a bejegyzés!Akár csak Kriszta beköpései:)))...főleg nekem vegyél:))))ez nagyon jó!!!

Szépek a képek!

...és tényleg így van!Szeretjük valakihez kötni a nevet,amit gyermekünknek adunk!Én anno Anettnél már évekkel azelőtt eldöntöttem,hogy Anett lesz,mert volt/sajnos csak volt:(/valaki aki kedves volt számomra és így hívták!
Az István név ugyebár a férjem után van adva Istvánkának:)De nem bántam meg!:)Szeretem,szép,magyar...

Puszillak,
Timi

Andrea írta...

Boldog Névnapot Krisztának :)

Loihi írta...

Isten éltesse sokáig Krisztát!

Kati írta...

Boldog névnapot, édes Kriszta!!! :-)

(Bocsánat, hogy ilyen ritkán jövünk, de ha jövünk, mindig visszaolvasunk...
Most is így történt, sőt Aninál már olvastam, hogy milyen nagyon szépen szerepeltél, drága Edith. Szívből gratulálok!!! :-))