Vizsga előtt

Muszáj túltennem magam a szomorúságon. Az este jól megsirattam szegény Enikőt, ma már jobb volt. Fáj, nem tudom felfogni, nem akarom hinni... állandóan fel-felbukkannak a gyerekkori emlékek, sőt, még mindig használatban van az a kis sárga ruha, amit tavalyelőtt Borókának hozott ajándékba. De megy tovább az élet. ...

Nem is akárhogyan: holnapután vizsgázni fogok.

Már régen gondoltam, hogy írok erről, de aztán állandóan halogattam, várva a konkrétumokat. Amíg ötlet szintjén volt a dolog, arra gondoltam, megvárom, amíg leadom a papírokat, miután leadtam őket arra vártam, hogy ne dobják vissza a dossziét, amikor ez sem történt meg, vártam, hogy lejárjon a vizsga. Nos, a vizsga még nem járt le, hanem holnapután lesz, de önzésből, gondoltam, mégis leírom most: egy kis drukkolás, szorítás, ima - kinek-kinek természete és hite szerint - nagyon jól jönne. Mert jó lenne, ha legalább egy (jó) közepes jegyet kapnék.

Még nem mondtam, miféle vizsgáról van szó: óvónői állásra pályázom, tulajdonképpen címzetességi vizsgám lesz. Igaz, kevés esély van arra, hogy címzetes helyet kapjak, mert kevés ilyen hely van és én, több, mint 10 éve tanultam, illetve voltam benne utoljára a témában, tananyagban, de egy egyéves helyettesítői állást, úgy gondolom, képes leszek mindenképpen "elkapni". Bár kicsit ki vagyok esve a szakmából, sok kifejezést, ismeretet fel kell elevenítenem, úgy érzem, hogy ezalatt a 11 év alatt, ami az érettségi óta eltelt, sok minden mást tanultam, ami akár kiegészítheti, akár pótolhatja a kissé berozsdásodott ismereteket. Szóval, mint mindig:), most is optimista vagyok, tényleg teljes bizakodással vágok neki a dolognak. Aztán, valami, valahogy lesz.

Az, hogy óvónői állást szeretnék, bevallom, nem mentes az önzéstől. Igaz, szinte mindenki hülyének néz, hogy én pont most akarok visszamenni a tanügybe, amikor mindenhol leépítések vannak és az állami alkalmazottaknak 25%-kal csökkentették a fizetését, de egyelőre nekem ideális lenne ez a munka: mindegy, hogy mekkora lenne a fizetésem (tulajdonképpen úgy vagyok, mintha éppen végeztem volna, tehát kezdő, mert csak 1 évet tanítottam összesen, és bár szakképzett vagyok, de még nem véglegesítőztem), de legalább tudom, hogy olyan munkát végeznék, amit mindig is szerettem, amihez értek, és nem utolsó sorban, ami kb. 4-5 órát jelent naponta. És ez nem elhanyagolandó. Mert nem mindegy, hogy kapok 6-700 lejt 4-5 órára, vagy 800-1000 lejt 8-12 órára. Emellett simán marad időm az Erdélyi konyhára, amit nagyon nem szeretnék kiejteni a kezemből, és, más munkahelyhez képest, több időt tudnék tölteni a lányokkal, illetve a házimunkát sem feltétlenül éjjel kellene végeznem, félholtan a fáradságtól.

Szóval vizsgázom szerdán. Ma a románnal foglalkoztam és még folytatom: román gyermekirodalom, nyelvtan és módszertan. A tavalyi tételeket nézegetve, úgy érzem, a nyelvtanos rész szinte hibátlan lesz és a módszertani rész is fog menni. A gyermekirodalomtól csak azért félek, mert sok elméleti dolgot át kellene venni még (amire nem lesz, nem lehet már időm), illetve a címek között is sok olyan van, amiket nem ismerek, mert akkoriban nem tanultuk. Örülök, ha mindezeket a műveket (versek, mesék, fabulák, novellák) legalább el tudom olvasni ma éjjel, hogy bár a cselekményről és a szereplőkről legyen némi fogalmam, a "rizsát" pedig majd kitalálom helyben.:)
A holnapot a magyarra szánom; magyarból szintén gyermekirodalom, nyelvtan és módszertan van, és itt is csak az irodalmi részétől félek igazán. Főleg az Egri csillagoktól, mert szégyenszemre, még mai napig sem olvastam ki a regényt, bár az érettségi óta (akkor is kihúztam) legalább megnéztem a filmet. :)

Szóval, akinek akad egypár szabad, fölösleges pillanata, az legalább gondoljon rám szerdán délelőtt, hátha meglenne az eredménye. :)