2010. január 11., hétfő

Hogyan tovább?

Rögtön a lényegre térek: nem tudom, mi lesz ezután, hogyan alakulnak a dolgaink, az életünk. Nagy választási lehetőségeim nincsenek, tehát el kell fogadnom azt, ami éppen van.

Pénteken voltam az ún. állásinterjún, ami tulajdonképpen inkább egy egyszerű kis beszélgetés volt, ismertették pár szóban a céget, mivel foglalkozik, milyen termékeik vannak, néhány kérdést tettek fel velem kapcsolatban és végül megegyeztünk, hogy holnap reggeltől bemegyek pár napra "dolgozni". Semmi konkrétumról nem tárgyaltunk, egyelőre lesz ez a kis próbaidő, és utána majd eldől, hogy maradok (mármint felvesznek-e) vagy sem. Nagyon örülnék, ha lenne munkahelyem, de ha mégsem engem választanak, nem fogok búskomorságba esni.

Amúgy elgondolkodtam: fene a szüfrazsettjeit! Nem volt jó nekik otthon, kellett nekik emancipáció! Munkahelyet akartak és zavarta őket, hogy kinyitják előttük az ajtót! Mert csak az lett az eredménye, hogy a nők állandóan és abszolút túlvállalják magukat és nem csoda, hogy így szinte mindig van valaki/valami, aki/ szenved: vagy a gyerek, vagy a munka, vagy a háztartás, neadjisten a párkapcsolat.
Persze, ne menjünk bele mélyen a témába, hiszen rengeteg pozitívuma van annak, hogy ők harcoltak, és nem kívánnám az azelőtti időket élni, de most már annyira emancipálódtunk, hogy lassan meg lehetne állni.

Nem, el nem tudnám képzelni úgy az életemet, hogy állandóan itthon üljek és gyermeket neveljek, háztartást vezessek, pedig ez lenne a természetes, a normális. De én is azok közé tartozom, akiknek feláll a szőr a hátán, amikor azt hallja: ez női munka! Amikor egy férfi "méltóságán alulinak" érzi, hogy elmosogasson, hogy a helyére dobja a szennyest vagy kiteregesse a ruhákat. Pedig piszkolni, enni, rendetleníteni mindegyik szokott! Nem Istvánról beszélek itt, mert ő sokszor szokott segíteni a házi munkákban, bár neki is megvan az "ez női munka"- alapfelfogása.

(Több, mint félórája állandóan telefonálok és ezalatt minden gondolat kiment a fejemből. Most, hogy így kizökkentem, egyszerűen fogalmam sincs, mit írjak, hogyan folytassam, pedig biztos vagyok benne, hogy még voltak dolgok, amiket le szerettem volna írni.)

12 megjegyzés:

Kati írta...

MÁsfél év múlva rám is ez vár? Viszont, ha komolyan elkezdenénk foglalkozni a gondolattal, hogy esetleg harmadik gyereket vállalnánk, egy időre megint megoldódna a "munka-problémánk". :-P
Istenem, még csak most volt, hogy anyasági szabadságra (nálunk így mondják) mentünk a nagylányainkkal, igaz? :-(

sedith írta...

Hát igen, Kati, igaz, nálunk viszont szóba sem jön a harmadik gyerek-gondolat. A végtelenségig úgysem húzhatjuk a dolgokat!:D
Puszi

Lili'sMother írta...

Edit! Ezzel kapcsolatban 2+1 kérdés merül fel bennem:
1. Ki volt, aki feltalálta a munkát?
2. A többiek miért nem verték agyon?
+1. Azt az emancipuncit, aki kitalálta az emancipációt, miért nem verték agyon?
Nem most ötlöttek fel bennem ezek a kérdések, már rééééégesrég :-)

ilgya írta...

Nem egyszerű dolgok ezek!!!!Én is sokszor elgondolkodok rajta,te legalább szépen meg tudod fogalmazni a gondolataidat ezzel kapcsolatban,remélem sikerül megtalálnod álmaid munkahelyét,drukk drukk! Sajnos ilyen világban élünk szanaszét kell szakadni,csak abban reménykedem én is,hogy mindenhol maximálisan megtudom állni helyem,de úgye ez lehetetlen...téged se féltelek azért....

iméon írta...

Remélem olyan lesz a munka jellege és légköre, amilyet elképzeltél magadnak és kölcsönös szimpátia mellett alkalmaznak is téged.
Igen, nem túl könnyű a nők helyzete, ezernyi téren kell megállniuk a helyüket. És valóban sokszor túlzásba viszik az emancipáció kérdéskörét. Aranyosak az eddigi hozzászólások. :) Most mondta apukám telefonon, hogy írt a másik blogodba. Na, ezen ledöbbentem. Majd mesélek priviben. Puszi. Noémi

andi írta...

szia
én szerencsésnek mondhatom magam, mert vissza tudtam menni dolgozni és viszonylag jó munkarendet is kaptam..de ha választhatnék akkor úgy osztanám be az időmet, hogy elvinném Bogit oviba, 9-től dolgoznék egy fél munkaidőt, négy órát..majd intézhetném a háztartást, stb. még mielőtt Bogiért mennék az oviba..így minden bele is férne, és nem maradna minden akkora, amikor késő délután (negyed 6)haza érek, mert így csak Bogi rovására mehet..de ez sajna csak egy álom marad...

sedith írta...

Köszönöm mindenkinek a hozzászólását! Éppen megyek kaját odatenni, hogy meglegyen az ebéd délutánra. :)
Majd beszámolok!:)

Timi írta...

Szia Edith!

Remélem, minden jól alakul munkaügyben, nagyon drukkolok neked!! Annál is inkább, mert legalább másnak legyen jó, ha nekem nem bír összejönni. :(
Fárasszalak kicsit? :D
... bár gyesen maradhatok még sokáig (annak az évnek a dec. 31.-ig, amikor az ikrek elkezdik az iskolát, ikres gyesnél így van), semmiképpen sem akarok itthon lenni. Egyrészt anyagi, másrészt önző okokból... már kezdek begolyózni itthon. :)
Viszont ahonnan eljöttem szülni (élelmiszer nagyáruház, M-mel kezdődik a neve, sárga-kék még a kis tököm is benne... haha), oda úgy mehetek vissza, ahogy eljöttem: délelőtt-délutános műszak, heti 1 szabadnap, havi 1 szabad hétvége, havi 1 vasárnapi műszak, 8-tól- 8-ig. Mindezt minimálbérért.... valahogy nincs kedvem hozzá... :((((

Neked jobbat kívánok, puszi: T.

Évi írta...

Nem ismerem a Lilanyját.De NAGYON JÓT ÍRT.PONT EZT GONDOLOM ÉN IS.Rettegek a novembertől. illetve dec...akkor kell munkát keressek.Viszont harmadik nálunk sem lesz...sajna..Szoritok neked.Ha ez nem is jön be, akkor jön más.Járj nyitott szemmel, telt kebellel:-))

Pusz, ÉVi

Patri-cica írta...

Nehéz kérdés ez többféle szempontból is...a legtöbb helyre alapból hátrányos helyzetből indul 1 anyuka,ha megmondja(márpedig megmondja!),hogy neki van mondjuk 1 3éves és 1 5éves gyereke.
1.megköszönik a jelentkezést,de ők másra gondoltak(olyanra akinek nincs gyereke)
2.ok,felveszik,mert ugyebár a törvény bünteti,ha emiatt elküldik,de csak és kizárólag próbaidőre,ami után valami indokkal elküldik(főleg ha mondjuk közbejön az egyik vagy másik 1 hétig tartó betegeskedése)
3.bunkón megkérdezik,hogy akar-e még gyereket és ezek után már az anyának nincs kedve odamenni dolgozni(ez érvényes a fiatal női munkavállalókra is)

stb.

Még tudnék pár példát írni,de nem teszem,hisz van néhány kivétel szerencsére!!!

3-aska?
Hát nem is tudom...szeretném...akarom...de félek is!Bár ha a férjemen múlna már kismama lennék!:-P
És több minden szól mellette,mint ellene...
1 ilyen(mellette) pl. az amit az előbb a munkahelyekkel kapcsolatban leírtam!
Szóval nem tudom...majd jövő hónapban eldől(mindketten februárban fogantak!:-D)
Csak viccelek!

Puszi nektek!
(Bocs,ha kicsit hosszú lett!)

Virág írta...

Nálam az az alapprobléma, hogy 60 ezerért vagyok itthon. 3-mal több ,mint a mijniimálbér. Kevés, de ahoz, hogy megérjea gyereket bölcsibe dobnom, legalább 120 kellene... Annyit meg nem adnak... Legalábbis eddig nem nagyon látom...
A szüfrazsettekre én is kezdek iszonytosan bepipulni... A nők pluszt vállaltak, de a pasik aszonták, úgy kell nektek.. Ti akartátok. Mi azért mér segítsünk be? Naja. Apósom is megkérdezte annak idején, hogy nem lenne nekem elég az otthoni munka ? Dehogynem. Bőven is... Csak akkor bent is ragadnék... :-S Valami megoldás kellene, de nagyongyorsan... Mondjuk úgy nevelni a fiainkat.... Puszi a szőkeségeknek!

sedith írta...

Hát, Virág, ez a fiús anyukák dolga! No, majd, amikor lesz nektek B. betűsötök, akkor megmutatod, hogyan kell, jó?:D
Amúgy nagyonis megértem a helyzetedet. :(