2010. január 6., szerda

A visszatérés

Amikor 2005. november 10-én nem mentem dolgozni, mert visszaestem az előzőleg már egyszer kikezelt vizeletfertőzésbe, s az orvosom betegszabadságra küldött (vagy ha úgy tetszik, kiírt táppénzre), nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú időre maradok itthon. Azt pedig már végképp nem gondoltam volna, hogy ez a hosszú idő ilyen rövid lesz. Legalábbis így, visszapillantva. Még mindig elevenen él bennem, mennyire "irigyeltek" a szomszédék és István, hogy 2 évig és kb. 4 hónapig nem fogok dolgozni menni. Ehhez képest majdnem 4 évet és 2 hónapot töltöttem itthon úgy, hogy nem kellett munkahelyre járnom. És alig hiszem el, hogy lejárt.

Igaz, ez csak jelképesen járt le, úgymond hivatalosan, mert az a helyzet, hogy egyelőre továbbra is itthon maradok. Munkanélküli leszek. És még azt mondhatom, hogy örülök neki. Egyrészt, mert fedve van még néhány hónapom, ami alatt biztos vagyok benne, hogy valamilyen munkát úgyis találok, másrészt, hogy ha nem is hatalmas összeget, de mégis kapok valamit ebben az időben, harmadrészt pedig örülök, hogy nem kell járnom egy olyan helyre, ahol nem szívesen fogadnak és talán nem is maradna annyi pénzem a fizetésből (nagyon meszse van, több buszt kellene cserélnem, hogy bejárjak), mintha a munkanélküli pótlékra lennék utalva.
Ne higgye bárki is, hogy én most karba tett kézzel fogom várni a postást minden hónapban, hogy ideadja azt az összeget és majd siránkozni fogok, hogy milyen nehéz az élet! Eszem ágában sincs. A sajtóban egyelőre nem sok esélyt látok állást találni, de talán ezalatt a néhány hónap alatt mégiscsak lesz valami változás és kerül valami. Persze, egyéb munkalehetőséget sem zárok ki, most nem tehetem meg, hogy csakis a sajtóra vadásszak. És a véletlen úgy hozta, hogy pénteken de. 10-kor már megyek is egy interjúfélére. Nem élem bele magam, nem fűzök hatalmas reményeket, de ... azért hátha, na.

És még mielőtt felhördülne bárki is, hogy mi a szösz, nem tehetnek ki, nem bánhatnak így el velem, stb. biztosítom róla, hogy nem ejtettek fejre. Kötelesek visszavenni, igen, meg is teszik, éppen a visszatérési kérésemet adtam le ma, mert ez hozzátartozik a hivatalos procedúrához, de nem kötelesek megtartani. Bújtam eleget a törvényeket az utóbbi időben, érdeklődtem több helyen és idegeskedtem is sokat a dolgok állása miatt, de sajnos a munkatörvénykönyv úgy van megszerkesztve, hogy szinte mindenütt lehet találni valami kiskaput, ami még véletlenül sem az alkalmazottnak, hanem a munkáltatónak kedvez, neki biztosít cselekvési szabadságot, sumákolási lehetőségeket, miközben, természetesen, minden legálisan zajlik. Szóval, örülök, ha munkanélküli leszek. Igaz, köteles lenne 20 napos előzetes értesítésben részesíteni, amely időszakot normálisan fizetnie kellene, sőt, még egy egyhavi fizetésnek megfelelő összeget is kellene fizetnie kárpótlásul, de ez már nem érdekel. Inkább tekintsenek hülyének, mintsem további pénzt, időt, energiát pazaroljak el miatta.

Azért nekem fontos az, hogy tulajdonképpen jó viszonyban, hangulatban váltunk el és semmiért nem haragszom senkire.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hű, sajnálom, hogy veled is hasonlóan bántak el. Már rég olvaslak, igaz a gasztroblogodat olvasom, viszont most ide vetődtem és le vagyok döbbenve...Pedig olyan, mintha én írtam volna, a kiskaput az én esetemben is megtalálták. Drukkolok neked és egy sikeres új évet kívánok' A.

Hajni írta...

No tényleg nem hiszem el,hogy veled is megtörtént,hogy nem mész dolgozni,pedig komolyan azt hittem mégis találtál munkát? vagy tévedek? Fel a fejjel, bár érzem az írásaid mögött egy kis szomorúságot is.Lehet tévedek,nem tudom,ezért bocsi.Most már én is beletörődtem sokkal inkább azért is mert olyan jó itthon lenni Bogival ,és olyan hamar megnő.Eltelnek az évek nagyon hamar és azt mondom sokkal fontosabb ha itthon vagyok a kislányommal,minthogy egész nap robotoljak s estére pedig sárkány legyek.Legalább együtt vagyunk,örülünk egymásnak és optimistán tekintek a világra,annak ellenére,hogy tényleg nagyon rossz emlékkel zártam le az óévet.De most reménykedek,hátha lesz valami.Tegnap épp hívtak a suliba dolgozni két évre, annyira örvendtem s utólag kiderül mást nem vehetnek fel annak a nőnek a helyébe aki most megy szülési szabadságra. Az a helyet befagyasztották,kicsit kiborultam hogy csinálhatnak ilyesmit?Munka van rengeteg,csak nem tudnak fizetni így hát ha lehet inkább a kiüresedett helyeket lefagyasztják. Rosszul érintett engem,de ez van,most továbbra is itthon ülök.Nem baj. Örülök a családomnak,olvasok,elfoglalom magam.

Tőled sokat tanulhatnak mások:) Nem kizárt ,hogy még én is,jaj úgy megszerettem főzni,sütni,csak hát ugye én nem vezetek gasztroblogot. Erről jut eszembe,hogy Vásárhelyen lehet kapni ételszínezéket? Köszi előre is a választ.

Puszi

Andici írta...

BÚÉK, amint lesz egy kis időm, irok. Puszi nektek!

iméon írta...

Hát igen...Igaz, én csak Eszter születése után álltam először munkába, így a saját bőrömön nem tapasztaltam ezt, de most van egy régi kolléga nálunk is, aki áprilisban vissza szeretne jönni, de mivel ugye tanév közepe van, és minden tanárunk állandón van vagy 1 éves szerződésen, elég nehézkes lesz pontosan áprilisban visszafogadni.
Drukkolok, de szerintem te megoldod! Puszi.

Kati írta...

Te, kis optimista! :-)
Engem a ledolgozott egy évem után - természetesen - kitett (nem hosszabbította meg a szerződésemet) az igazgató, így én már Emmával is munkanélküliként mentem anyasági szabadságra. Nem tudom, velem is mi lesz...

Bogár és Gerti írta...

:) Remélem úgy lesz ahogy szeretnéd... sajnos Én már nyár eleje óta nem találok munkát...de egy padagógusnak igen korlátozottak a lehetőségei, ha a szakmájában akar elhelyezkedni :) De lesz valami :) mint mindig :)
Puszi

Hajni írta...

Köszi szépen,akkor nyugodtan szólhatok az unokatestvéremnek,hogy vegyen a realban ételfestéket.A torta nagyon szép volt,nem is látszott hogy rózsaszínű,sőt pirosnak látszik a képen:)

Puszi