2010. január 26., kedd

Nem jó egyedül...

Nőnek sem férfi nélkül, férfinak sem nő nélkül, de Borókának sem Kriszta nélkül.

Lányaim a tipikus "se veled, se nélküled" jegyeit mutatják. Ha együtt vannak, játszogatnak, nem mondom, de sok a nyafogás, nyávogás, civakodás, sírás is. Sokszor kell békíteni, igazságot tenni, esetleg büntetni. Vagy kettejük közös cinkossága ellen fellépni, hiszen már az sem ritka, hogy összefognak ellenünk.:D

No, de ha csak az egyik van itthon, akkor vész a világ! Krisztával még hagyján, jól le lehet foglalni, de Borókát sokkal nehezebb. Nincs olyan tevékenység, amivel 5 percnél tovább le tudom foglalni. Ó, ha valamivel 10 percet játszik-játszunk, az már hatalmas haladás! Így volt ez ma délelőtt is. Kicsikém itthon maradt, mert jobban kezdett folyni az orra, nem engedtem oviba. De akkor kelt, amikor máskor is szokott, 7 tájékán. Miután 8 előtt a "banda" elhúzott, mi átöltöztünk, felöltöztünk és 8 óra 5 perckor már nayfoghatnékja támadt. Akkor Anna és Petiztünk. Majd Katikáját bugyolálgattuk, végül kitalálta, hogy kocsikáztatja. Aztán reggeliztettem. Ovis módra, de itthon nem vált be. A tea azért elfogyott. Építőkockázott, míg összeszedtem a lakást, épített egy "na tono", vagyis egy nagy tornyot - tényleg nagy volt, ahhoz képest, hogy eddig mik sültek ki a keze alól - és a további építőkockázási indítványomat derékbe törte. Bámultuk a konyhaablakból a hóban játszadozó kutyákat. Énekelni, mondókázni nem volt kedve. Aztán beszélt mamával telefonon. A kezében hagytam a telefont, hogy majd mama úgyis lezárja, egyszercsak hallom, hogy valaki nagyon hallózgat: Alízt hívta fel.:) Miután pár percet végül beszéltem vele, megjött mama, nagy volt az öröm, mert hozott "dann"-t (mandarint). Mikor már kávéztunk volna, elkezdett nyafogni. Már így sem úgy sem volt jó. A nagy, ugrálós labda néhány másodpercre még le-lefoglalta, de nem hosszasan. Ebédeltetni akartam: pár falat leves, több a földön, mint a szájában. Felvettem a vállamra és miközben kijelentette, hogy "Bojoka nem ámmosz" szépen elcsendesedett, lehunyta a szemeit és 12 órakor már aludt is.
Kíváncsi vagyok, mikor és milyen kedvvel ébred!:)

1 megjegyzés:

Kati írta...

Édes!
Nálunk is van úgy, hogy Marcóka csak járkál a lakásban és Emmát szólítgatja... :-)