Még ilyen is legyen!

Hatalmas meglepetésben volt részem tegnap. És nagyon kellemes meglepetésben!

Istvánnál érdeklődtem, mik a délutáni tervei, és mivel nem voltak, azt javasoltam, menjünk egyet valamerre. Akár sétálni, akár játszani, akár az állatkertbe, mindegy, csak kinn legyünk a jó levegőn. Nem igazán akaródzott neki, de végül csak elmentünk. A Somostető hallatán félszájjal meg is jegyezte még a telefonban, hogy hallotta, hogy valami játszótér épült ott, de én nem tulajdonítottam túl nagy fontosságot neki. Talán féltem a csalódástól vagy mi.

De amikor megérkeztünk, szemem-szám tátva maradt a látottakon: a hatalmas nagy tér, ahol régebb drága pénzért körhintázni, hullámvasutazni meg még fene tudja mizni lehetett, egyetlen óriási gyerekparadicsommá változott. Alig tudtuk visszatartani Krisztát, amikor meglátta a sok színes játékeszközt, csúszdákat, hintákat, satöbbiket. Igaz, ő kevéssel is beérte végül. Annak ellenére, hogy összejárta Istvánnal az egész teret, hű maradt a "kölbe-kölbe csúszdához", azaz az alagútas spirálcsúszdához. Nem lehetett onnan kirobbantani!:)

Borókával nem volt ilyen egyszerű, ő sehol sem töltött 5 percnél többet, talán kivéve a neki való csúszdát. Most már hintázhatott volna nyugodtan, mert itt olyan hinta is volt, amiből nem eshetne ki, illetve a nagy, kerek, többszemélyes, kötélhintát is kipróbáltuk, de nem, pillanatok alatt elunta magát. A forgatós hintaféle is tetszett neki, de amikor egyedül maradt, már nem tudta rendesen forgatni magát, úgyhogy inkább kiszállt abból is, mert hogy is képzelem, hogy én forgassam?:D Végül bújócskázott a színes "vonatkában" is, de még nem igazán tud lehajolva bújkálni, sétált, szaladt innen oda és onnan ide, és körbejártuk az egész teret. A ping-pongasztalok környékén is ólálkodtunk egyet, megérdeklődtem, hogyan lehet kölcsönözni őket. Nem mintha a két manó mellett lenne idő ilyesmire, de sosem lehet tudni, hátha olyan szerencse ér, hogy valaki vigyázhat közben rájuk. Imádok ping-pongozni, de Svájc óta még ütő sem járt a kezemben.

Első elképedésem után kezdtem szemügyre venni tüzetesebben a helyet (és őszintén? először a hibákat kezdtem keresni, mint minden valamirevaló keleti – irul-pirulós smiley), és rá kellett jönnöm, hogy bár biztos akadnak félszegségek, ez egy olyan megvalósítás, amiért örülni kell. Talán még hálásnak is illik lenni érte. Mert eddig nem volt ilyesmi, csak valami csámpás, hinta-csúszdás, játszótérnek csúfolt nagy semmi. Itt pedig gyönyörűen karbantartott pázsit, piskótázott sétányok vannak, a játszószerek alatt pedig valami puha, parafaszerű lapok, amik messziről betonnak néztek ki és meglepődtem, amikor beléjük süppedtem. Igen, lehet nevetni, hogy ennyire tudatlan vagyok, és talán sokatok el sem tud képzelni másképp egy játszóteret, de én még ilyet nem láttam. Minden gyereknek jut játékszer (bár azért kíváncsi lennék egy vasárnap délutánra is), minden korosztály megtalálhatja a magának megfelelő elfoglaltságot, szórakozást. Mindenfelé padok (és környezetbe olvadó kukák) vannak, itt-ott, fedett pavilonokban asztalkák, asztalok sakktáblával, a játszótér pereme felé pedig piknikezőhely. Sőt, civilizált körülmények közötti sütögetésre is van alkalmas hely, bár nem hinném, hogy a mi családunk ezt bármikor is igénybe venné. A ping-pongasztaloknál lehet sakktáblát, römit, magyar- és pókerkártyákat kölcsönözni a személyi igazolvány letétbe helyezésével. A piknikező helyen is túl még egy jó hosszú és keskenyebb terület van, ahol valami fabódéféleségeket láttam, de hogy ott mi lesz, még nem jöttem rá. Egyelőre mindenképpen még kezdeti stádiumban vannak ott a munkálatok, a gyepet is csak nemrég vethették be, mert a fű csak most kezd bújni. Majd meglátjuk, mi lesz ott is, bár szerintem folytatódik a piknikhez alkalmas terület.

Szóval, ezt is megértük. Majdnem két és fél évvel az Unióba kerülésünk után, végre, az Unió is eljött hozzánk. Legalább a játszóterekkel lépjünk mi is be igazából! (Közben megtudtuk, hogy nemcsak ez van a városban, hanem a víkendtelepit is kibővítették-felújították, illetve a város többi részébe is terveznek egy-egy ilyen nagyobb szabású játszóteret.)

Most már csak azt remélem, hogy itt, az előttünk árválkodó téren is valami hasonló minőségű játszót fognak építeni. Mert állítólag már tisztázódott a terület tulajdonjoga és (nyártól vagy nyáron vagy addig) elkezdik rajta a munkálatokat. Nagyon jó lenne, mert a többi, ami decemberben épült, nem éppen ilyenek. Jó, hogy vannak, természetesen, főleg mi, anyukák, ezért is hálásak vagyunk, mert legalább nem a járdákat kell rónunk csemetéinkkel, ha levegőzni akarunk, de egy olyan klassz kis hely, mint amilyen a Somostetőn van, itt az orrunk előtt sem ártana!

Fotózni majd legközelebb fogunk. :(