Egy férfi és egy nő élete

Nem erről akartam írni ma este, sőt, legszívesebben nem is írnék egyáltalán, de nem akarom futni hagyni a gondolatot. A gondolatot, ami akkor villant az eszembe és fogalmazódott meg egy sóhaj formájában, amikor hazajöttünk Idecsről és István lefeküdni készült. Azóta még volt egy kis feladatom-tennivalóm, azalatt pedig tovább-, sőt végiggondoltam az egészet.

A sóhajom az volt, hogy: miért nem lehet olyan egyszerű az életem, mint egy férfié? A többi pedig jött magától...

Egy férfinak (általában, de a sját esetünkre levetítve):
- muszáj munkába mennie/bármit dolgoznia
- muszáj hazajönnie
- muszáj ennie
- muszáj zenélni mennie (másnál talán másodállás)
Ezenkívül:
- zenélHET/gyakorolHAT, amikor akar
- lefekHET/felkelHET, amikor akar
- porszívózHAT, port törölHET, ha akar
- sétálHAT a gyerekekkel, ha akar (nálunk szinte sosem megy István egyedül velük)
- játszHAT itthon velük, ha akar (na, erre nincs panasz)
... és hirtelen nem jut eszembe több olyan fontos dolog, amiben van választási lehetősége.

Ezzel szemben egy nőnek:
- muszáj munkába mennie/valahogy pénzt szereznie
- muszáj takarítania, mosnia, teregetnie, ruhákat elpakolnia, mosogatnia (különben a gép sem pakolódik be magától), főznie, vásárolnia, kétszóval: háztartást vezetnie
- muszáj felkelnie, ha bárki a családból bárilyen okból, akár éjjel, akár nappal (pl. egy kis délutáni szieszta) igényli
- muszáj fennmaradnia, míg minden dolgát elvégzi (konyha se szaladjon, mert másnap rosszulesik úgy találni, játékokban, ledobott szennyes ruhákban se lenne jó éjszaka elbotlani, a cikkek is naprakészek legyenek, a naplót is illik frissen dokumentálni, stb.)
- muszáj ottlennie este a fektetésnél
- muszáj előkészítenie reggelre a gyerekek ruháit, hogy reggel ne legyen kapkodás
- muszáj elmennie a gyerekekkel az óvodába (István csak fuvaroz addig, onnan megy tovább), főleg most, hogy ennyi ruha van rajtuk, mert apukának, igaz, sem ideje, de sem türelme nem lenne ehhez
- muszáj leülnie a gyerekekkel játszani, olvasni, festeni, illetve muszáj mindig valamin törnie a fejét, hogy mivel foglalhatná le őket, hogy minél érdekesebb, tartalmasabb legyen az a pár óra, amit együtt töltenek
- muszáj kedvesnek, mosolygósnak lennie, mert már így szokta meg mindenki, és ha mégsem így történik, akkor van nagy csodálkozás.

És szerencsére, nagyon elálmosodtam (hajnali fél 3-kor feküdtem, majd Boró szórakoztatott kb. egy órát hajnali 5-ig, aztán 6 körül Kriszta jött át, mert pisilnie kellett, de ott is ragadt mellettem, mire elaludtam volna pedig István jött meg a bálból, ekkor Kriszta kelt és már nekem is MUSZÁJ volt felkelnem), különben még találnék jócskán muszájokat. Jaj, azért a sok muszáj közé belevegyült egy luxuscikk is, ami többynire a nők kiváltsága, és végülis ebben van választási lehetőségük: a naplóírás. Hogy írnak egy nap vagy sem, szerintem a muszájok függvénye.

Még annyit, hogy a fenti soroknak pillanatnyilag semmiféle szándékos célzatuk nincs: nem haragszom a férjemre, nem hánytorgatom a dolgokat, nem mártírkodni akartam, csupán elkpzeltem, mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha férfi lennék!