2010. február 25., csütörtök

Egészséges életmód? (1) - Táplálkozás

Az utóbbi években nagyot változtak étkezési szokásaink. Nem állítom, hogy reformkonyhát vezetek, de sok mindenre figyelek és állandóan javítani szeretnék berögzött rossz szokásokon.

Fiatal házas-korunkban még rendszeresen vettük a különféle felvágottakat (párizsit, szalámit), használtam a delikátot, a szénsavas üdítőitalokról nem is beszélve: szinte szégyelltük, ha nem volt ilyesmi állandóan a háznál. Akkori életmódunkból kifolyólag gyakrabban megfordultunk gyorséttermekben, illetve az üzletekben kapható gyorsfagyasztott félkész ételeknek is nagyobb keletje volt.

Hogy pontosan mikor állt be változás és hogy pontosan mi váltotta ki, már nem tudom, csak emlékszem, hogy lassan kimaradoztak az üdítők és helyükbe rendszeresen az ásványvíz költözött. Igaz, hogy a szénsavas fajtája, no, de csak nem adtunk "csapvízért" pénzt! Aztán meguntuk a párizsikat, no meg az áruk is akkora lett, hogy sokszor a tiszta sonka olcsóbb volt. Aztán meguntam az ételízesítők egyenízét is; elegem lett abból, hogy bárhogy is készítem el azt a húst, mindig ugyanazt eszem. És még sorolhatnám. Mindez még a pocakosságom előtt történt. Krisztával való terhességem alatt tudom, hogy már tudatosan kezdtem figyelni erre-arra. Előszöris házi tejet kezdtünk venni, mert nagyon szerettem, nagyon jólesett és az üzletire ráment a vagynunk. Anyu valahonnan kefírgombát szerzett, én pedig rendszeresen otthon állítottam elő a savanyított tejterméket, ami az utolsó harmadban nagy hasznomra vált a székletem rendben tartásában. Ha ásványvizet vettünk, már kétfajta került a kosárba, mert képtelen voltam a szénsavasat meginni a rettentő gyomorsavam miatt. Nem mondom, hogy diétáztam, dehogy. Ha éppen a zsíros kenyeret kívántam meg vagy a pástétomosat, netán éppen fagyoskolbász-ehetnékem volt, hát azt ettem!

Aztán megszületett Kriszta és 4 hónaposan elkezdtük a hozzátáplálást. Igazából a szemem ekkortájt kezdett felnyílni, tulajdonképpen már egy picivel hamarabb, amikor elkezdtem olvasgatni, kutakodni a témában. Kriszta tápszeres étkezései elkerülhetetlenné tették a székrekedést és a háziorvosunk javaslatára két és fél hónaposan majdnem elkezdtem alma- és meggylével “segíteni”. Aztán egy fórumon, ahová akkoriban írtam, megemlítettem a dolgot, és egy anyuka annyira kategórikusan kijelentette, hogy az én dolgom, hogy mit teszek, de ő biztos, hogy 4 hónap előtt nem adna más ételt a babájának, hogy megijedtem. Csomó kérdés vetődött fel bennem, addig fogalmam sem volt arról, hogy van egy bizonyos kor, ami előtt a babáknak nem tanácsos szilárd ételt adni, vagy egyáltalán vannak dolgok, amikkel nem szabad őket idejekorán táplálni (az itteni szokáshoz híven a danonino szerintem az első babaételek között szerepelt volna, ha idejében fel nem nyílik a szemem). És akkoriban találkoztam először a nagyon allergén dolgokkal, a teljes kiörlésű gabonákkal, később pedig a homeopátiával. Persze, a babatáplálással kapcsolatban is sokszor homlokegyenest ellenkező dolgokat olvastam a neten, de azért már kezdett kialakulni bennem egy kép arról, hogy mit és hogyan kellene tenni. Voltak dolgok, amik közösek voltak mindenhol, pl. a tehéntejről, a mézről szinte egyforma volt a felfogás bármelyik oldalon.

Ahogy Kriszta áttért a felnőttes táplálékra, nagyon visszafogottan kezdtem fűszerezni a saját ételeinket is, sőt, volt egy időszak, amikor már azt ette, amit mi, de kivettem belőle még mielőtt véglegesen megsóztam volna. Mert eleinte semmit sem sóztam, már majdnem egyéves volt, amikor kezdtem bevezetni. Cukrot is keveset használtam, szerencsére idejében rászoktattam a vízre, így ma is, ha szomjas, csakis vizet hajlandó meginni. Fűszerezésnél előtérbe kerültek a zöldfűszerek és az addigi kevésnél is kevesebb borsot kezdtem használni. Tehéntejet 15 hónaposan kezdett inni, amit akkor is, azóta is nagyon szeret.

Borókával picit másként alakultak a dolgok. Mivel szoptattam, csak 6 hónaposan kezdtük a hozzátáplálást és bár szintén nagyon vigyáztam a rizikós ételekkel, mindent csak idejében, fokozatosan vezettem be, azért nála mégis hamarabb történtek a dolgok. Pl. az alma és a krumpli után már rögtön megkóstoltattam a húst. Érettebb volt korban, már amúgyis ehette, ezért adtam is. De pl. a tejtermékeket sokkal később vezettem be, mint Krisztának, hiszen neki ott volt állandó tejtermékként az anyatej, hál’istennek jó hosszú ideig. Végül az történt, hogy ő hamarabb kezdte enni a mi ételeinket. Kb. 11 hónaposan már javában a család ételeivel táplálkozott ő is, de ekkor is érvényes volt a visszafogott fűszerezés és zsírosság. És azóta is igyekszem ezt betartani. Pl. anyósomnak szinte mindig sótlanok a mi ételeink, nekünk pedig sósak az övéi.

Azóta szintén vannak törekvéseim. Szerencsére, István mindenben támogat, erről nagyon megegyezik a véleményünk, felfogásunk. A disznóhúsevést minimálisra csökkentettük, helyette több csirkét, halat eszünk. Mostanában gyakrabban használok teljes kiörlésű liszteket, ha valamit sütök, vagy csak egyszerűen egy kicsi korpával vegyítem össze a fehér lisztet. Szénsavas üdítőket nagyon ritkán veszünk, tényleg csak akkor, ha vendég jön a házhoz, bár mostanában olyankor is inkább valamilyen 100%-os gyümölcslevet vásárolunk. De még a gyümölcslevek sem mindennaposak, a szénsavmentes vagy a max. csökkentett szénsavtartalmú ásványvizeket isszuk. És az is meg szokott történni, hogy elfogy a palackos víz, és csapvizet iszunk. Rosszízű sokszor, valóban, de van, amikor egyszerűen azt kívánom. Üzleti lekvárt, kompótot a lányok még nem kóstoltak; ha cukrot és tartósítószert is használok egy keveset, akkor is házi, tudom, hogy mi van benne, tudom, mit eszünk meg, bár tavaly már cukor- és tartósítómentes befőttet is tettem el, idéntől pedig bővíteni is fogom a palettát. Az ételízesítőm is házi, bár még így is sokszor elfelejtem használni. Csokoládét, cukorkát (ez max. Dunakavics, azaz bárányka, ahogy ők hívják, illeve Apuéknél Negro) néha kapnak, nem mondom, de teljesen sosem akartam eltiltani őket az ilyesmitől. Sőt, családi összejöveteleken Kriszta már kb. egy-egy ujjnyi szénsavas üdítőt is megkóstolhat, de mindig örömmel tölt el, hogy pár perccel azután, hogy megissza, vizet kér, mert szomjas. Boró még nem kaphat üdítőt, ebből senkinek sem engedek. És akkor végül, de nem utolsó sorban, nagyon sok friss zöldséget, gyümölcsöt eszünk. Örülök, hogy lányaink örökölték ezt a "mániát", irdatlan mennyiségű alma, narancs, mandarin fogyott ezen a télen is. Néha persze, feldobva a választékot banánnal, kivivel, körtével, és persze, pomelóval. Zöldségek terén ilyenkor az aktuális dolgok fogynak: répa, fekete- vagy jégcsapretek, cékla, petrezselyem, paszternák, zeller (gumó és szár), javarészt inkább frissen, nyersen, egyszerűen ropogtatva vagy salátának. Mostanában kaptak rá a lilahagymára (nálunk vöröshagyma), amit eddig azért nem ettek, mert csípett.:) Ilyenkor télen szinte sosem veszek nyári zöldséget, gyümölcsöt. Néha egy-egy uborkát még talán, kaliforniai paprikát inkább (ez nagyon finom most is), de paradicsomot soha, legfeljebb szilveszterkor, díszítéshez, bár a paprika akkor is használatosabb, gyümölcsből pedig szintén sosem veszek barackot, epret, dinnyét vagy hasonlókat, amik most már egész télen kaphatóak, de nemcsak, hogy megfizethetetlenek, hanem nem is kívánjuk őket.

A leírtakból szerintem ki-ki mást szűrhet le attól függően, hogy ki milyen életmódot folytat. Ha valaki reformosan táplálkozik (utálom a lét-tudatos kifejezést, amúgy) annak mi nagyon átlagosnak tűnhetünk, esetleg az eredmények is nevetségesek lehetnek, de ha valaki ennél is kevésbé figyel/het a táplálkozásra, már „irigyelhet“ minket. Mindenesetre, itt a környezetünkben abszolút csodabogaraknak számítunk törekvéseinkkel: kevés kenyeret fogyasztunk, a húst „képesek vagyunk“ csak valamilyen salátával megenni, ritkán eszünk cukrászdai tortákat, igyekszünk kevesebb húst fogyasztani, illetve minél kevesebb zsírosat, a bolti műtej helyett házit használni, ami igaz, hogy zírosabb, de legalább a tejszín- és tejfölszükségletet is fedezi, stb.

Érdekes módon, abszolút nem erről akartam ma írni, de ez a „bevezető“ szükséges volt hozzá. Csak kicsit túl hosszú bevezető lenne ahhoz a pár sorhoz, amennyit írnék, úgyhogy inkább meghagyom így és arról a másik témáról a következő bejegyzésben lesz szó.

13 megjegyzés:

Mónika írta...

Ezeket a sorokat akár én is írhattam volna...
Teljesen egyetértek veled!
Istvánod támogatásával sokkal könnyebb változtatni az étkezési szokásokon.
Mennyivel nehezebb lenne, ha 2-3 féle ételt kellene nap,mint-nap főznöd!
:)
Egyedül az édességekkel nem tudjuk felvenni a versenyt, mert hiába tiltjuk, ha az óvodába közösségbe akad pár olyan szülő aki nem azonos nézeteket vall.
Nálunk a rágó és a tik-takk az egyik ilyen vitaforrás.
Szerencsémre megértik a lányok, hogy ezek a dolgok, még nem nekik valók...

Szitya írta...

Szia Edith!
Érdekes, ahogy leírtad a folyamatot! És továbbra is lenyűgözöl. Bár, természetesen, alapvetően teljesen egyetértek az elveiddel, bevallom, sok téren képtelen (vagy lusta?) vagyok követni őket. Nálunk van bolti lekvár és ételízesítő, és, sajnos, az édességet sem tudom annyira visszafogni, amennyire kéne. Legfeljebb többet sütök én, lelkesebb időszakaimban (amúgy meg: túró rudi, kinder pingui és "sima" (finom, svájci és ha lehet: fekete)csoki..., persze nem tömegével).
Gyülölcs és sovány husi, az megy... De hetente legalább egyszer megsütöm a főzelék mellé a mirelit rántott sajtot is. Tehát: te mutatod az irányt, én meg próbállak követni, csak néha bukdácsolok! :-) Klassz vagy!

Üdv,

Szilvi

Anna írta...

Most már kíváncsivá tettél, hogy mi akar lenni a bejegyzésed! Nálunk is ilyen fokozatosan jött be a "szigorúság". Élvezem ezt az üdítős dolgot! Én elég sok háznál ettem már és elmondhatom neked, hogy a 99% mind azt mondja, ők nem vesznek üdítőt csak ha vendég jön...!!! Én meg rendre kérem a kútvizet mert szomjan halnák nélküle! Ha nincs, akkor behozzuk az autóból a palackunkat. Egy hete jártuk meg, hogy kifogyott az úton a palack vizünk és a szomszédból hoztak kútvizet. Én még tűrtem volna, de Emil már majdnem sírt annyira szomjas volt. Még kissebbek voltak kész csodának tekintették, hogy "ni, hogy issza a vizet!!!" Hát kérdem mi csoda van abban??? Jártam már kevés családnál akik vendégnek sem vesznek színes mérget. Szépen asztalra teszik a tiszta vizeskancsót esetleg házi szirupot mellé. Kell ettől nagyobb lux? Ezt mindenképp követésreméltónak találtam magunk számára is (teljes támogatás Pálomtól!) ha futja akkor egy-egy vasárnapra jöhet egy 1OO%os narancs vagy alma, (habár kitudja az is hány százalékos...) Várom a köv. bejegyzésed!!!

fenci írta...

De örvendek, hogy erről is irtál! Én amikor a lányom kicsi volt (most 10 éves)sok mindent másképp csináltam mint most a fiammal (1 éves) - sajnos elég hamar kapott tehéntejet, Danoninot, házi kaját (sokat kinlódtunk is a gyomrával!) - de akkor nem volt internet, olvasni utánaolvastam, de első gyerek volt és akkor még a doktornő is azt javasolta, nyugodtan adhatok tehéntejet a három hónaposnak! és hogy hig a tejem... most a kisfiam 11 hónapig szopott, 6 hó után kezdtem mellétáplálni (anyósom szörnyülködött mikor meglátta mivel etetem - natur krumpli és meggy vagy barack és semmi cukor :-) Nekem meg a terhességem alatt lett elegem az mesterséges kajákból - most szivesebben esszük a házit (szalonát is) - sajnos amiben volt tartósitó vagy mesterséges szinezék - elég gyakran visszaköszönt a hányós időben... elég hosszú lettem, boci. Várom a folytatást...

ilgya írta...

Annyira birom ahogy folyamatában irod le a dolgokat,nemhiába egy újságírónő veszett el benned....
Én sajnos az irigykedők és a nem lét tudatos életmódót folytatók táborát gyarapítom,az igaz,hogy a hozzátáplálást én is 6 hó után kezdtem és a szilárd ételek bevezetése is fokozatosan került a palettára,és még azt is bevállalom,hogy a vizet részesítjük előnybe a cukros lötyikkel szemben,de azért fogyasztunk elég sok egészségtelen dolgot is,sőt én azt mondom,hogy mást nem is tudsz fogyasztani nagyon,mert a gyümölcseink nagyrésze vegyszerrel kezelt,ne adj isten génmanipulált,sőt amit a piacon veszel se 100%-osan tiszta,hiába fogják rá,hogy ilyen bió meg olyan bió,ebben a szennyezett világban már nehéz elhinni,de ha ép ésszel bele gondolunk nem is tud az lenni,akkor a kipufogók által kibocsátott anyagokkal szennyezett,ha nem műtrágyázzák vagy éppen nem e hajón érik be,abban aztán gondolom mennyi vitamin van,de sorolhatnám. Természetesen azért az ember törekszik az egészségét megóvni,és én is többet tudnék tenni,és éppen ezek a bejegyzések motiválnak is az elkezdésben vagy folytatásban..én is várom a folytatást!!!

sedith írta...

Mindenkinek:
Közel s távol nem állítom azt, hogy nem lehetne jobban is vigyázni vagy hogy bigott módon ragaszkodnék valamihez. Dehogy. Azt a bizonyos arany középutat próbálom tartani. Tudom, hogy semmi sem biztonságos, de legalább, amit nem muszáj, ne vegyük magunkhoz. Pl. egy üzleti füstölt sonkában kb. 5-8 E-számú izé van. De egy szalámiban vagy párizsiban még ennél is több, sőt, ott már nemcsak E-k vannak.
Ilgya, azért a narancs, a banán, mégha vegyszerezett is, azért meghámozódnak. Jobb választás mindenképpen, mint a téli paradicsom!:)

zafiram írta...

Hidd el, itt is csodabogaraknak számítunk azzal az életmóddal, amit leírtál. Én mániákus cimkeolvasó vagyok a boltba és semmi olyat nem veszek meg, aminek nem ismerem az összetevőit. És ez nem jelent feltétlen luxus cikkeket.Sőt, meglehetősen egyhangú a vásárlásom. Sajtból már tudom melyik márkában nincs tartósítószer és érdekes, hogy ez is megtalálható akciósan, elfogadható áron.Egyébként én ennek az életmódnak is tudom be azt, hogy a gyerekeink egy kis orrfolyáson kívül nem tudom mikor voltak komoly betegek. Igaz, messze vagyunk a nagyvárostól is, keveset tömegközlekedünk, de ez korábban is így volt és elég sokszor kellett orvoshoz menni. Most meg tavaly szeptemberben voltunk kötelező oltáson.
Egyébként ezért is változtattunk az étkezéseinken, mert a férjem osztálytársa "dicsekedett" hasonlókkal úgy, hogy náluk eggyel több a gyerek. Szóval, érdemes többet dolgozni.

Látod, ritkán írok, de akkor sokat:)))

Virág írta...

:-) Novoszibirszk... Így néztünk ki, igen. :-P Mára semmi sincs belőle! De már nem is bánom. Jöhet a tavasz! Egy félkész hóemberrel, és némi szánkózással azért beértem idén.
Azért mindig is irigyeltelek, hogy mennyi gondot tudsz fordítani az étkezésre! A húst én is szeretném csökkenteni, de mivel a család nagy része szerint amiben nincs hús, az nem ehető, meg sem tanultam nagyon hús nélküli ételeket főzni... A másik nagy álmom, Andrást leszoktatni a felvágottakról. Eccer megírod, hogy neked hogyan is sikerült? Puszi!

Virág írta...

Ja, a látogatószámláló nem tudja, hogy Keszthely Zala megyében van... :-) Csak jót derültem...

Andici írta...

Szia Edith!
Én is az irigykedők táborát gyarapítom, mert nálunk is van vegeta, felvágott, gyorsfagyasztott züldség, esetleg félkész sütnivaló, de szénsavas hűsítőről lemondtam, mióta másodszor is terhes lettem, és Tominak sem adtam-adok sosem ilyent. A húsos ebédekről lemondani nem tudok, ha akarnék sem, párom szerint legjobb zöldség a hús, amúgy meg apósomnak disznóneveldéje van, párom disznófarmot vezet, és van hús bőven, legnagyobb bánatomra, mert mind hízlalt, tele kövérséggel, és én rendszeresen beteg leszek tőle. Úgyhogy én csak ritkán és sovány húst fogyasztok, Tomi úgyszintén, de Zolinak főzni kell. És nem támogatna a reformkonyha ügyében, mert valahányszor zöldséges (hús nélküli) ételt készítek, mindig kérdi, hogy csak köretet eszünk? Ő nem nyuszi!!
Egyedül a felvágottat nem szereti, mert állatorvosként tudja mi kerül bele, így azt mi is nagyrészt megnézzük, mit veszünk.
Csoki-cukorka is van sajnos, mert Z szörnyen édesszájú, Tomi viszont nem viheti túlzásba.
Remélem lesz elég ambicióm nekem is, hogy lassan továbbfejlesszem a dolgokat, és kevesebb műdolog kerüljön a tányérba :)

A látogatószámláló nálam is téved, mert Szalonta Bihar megyében van, nem Arad megyében :D

Na, én is ritkán írok, de akkor sokat. :) Puszi.

sedith írta...

Zafiram, most, hogy jelentkeztél, rémlik, hogy egyszer te is írtál hasonlóról, és szinte teljesen egyezik a felfogásunk róla!

Virág, Andici, tudom, hogy vannak esetek, amikor a legjobb akarat mellett sem lehet tenni semmit. Azért is írtam a szövegben egy ilyen szót, hogy "figyel/het". Azért én úgy vagyok vele, hogy nem ítélek el senkit, akinek több hús szükséges az elégedettséghez, jóllakáshoz. Mi is szeretjük és esszük is. Nem is szeretnék, nem is tudnék, de nem is akarnék lemondani róla. Csak nincs minden étkezésnél, sőt nincs is minden nap. És ez, valóban, sok fejtörést, fantáziát igényel, hogy milyen hústalan, finom, laktató ételt tegyek asztalra. Csak apró lépésekkel érdemes próbálkozni az elején. Pl. az ételízesítő elhagyása. Nem mondom, hogy eleinte nem hiányzott egy picit, de mostanában abszolút nem és ha kell, teszem, amit nyáron magam készítettem.
Virág, mi azért eszünk felvágottat, csak nem szalámit és nem párizsit. A különböző sonkaféléket vesszük (ami színhús, nem a gépsonka fajtákat). A kb. havi egyszeri virsli pedig pótolja a műdolog-hiányunkat. :D

Amúgy tudok egy családról, ahol a psi szintén nótorius húsfogyasztó volt, de aztán kicsit elhízott és még inkább vacakolt a vérnyomása, amikoris elkezdett "diétázni" és azonkívül, hogy leadott vagy 18 kilót és rendbejött a vérnyomása, megszokta a evésbé húsos étrendet is. Szóval, lehetnek még csodák!

Ami a számlálókat illeti, én legtöbbször Temes megyéből írok. :D:D:D

AnyabanyaÉvi írta...

Fözés ügyben nálam eddig TE voltál az etalon!!!Mostmár nem csak etalon, hanem össze vissza is széggyellem magam..mert nálunk nincs igy mint nálatok.Az agyamban már megérett a folyamat, csak még a megvalósitásig nem jutottam el...de erőt meritek Tőled...azt hiszem...
Én egyet nem értek.A lányok mellett, hogyan tudsz mindent otthon megcsinálni.Ennyire bénán osztanám be az idömet?,Ez a része is érdekel de nagyon.

Köszi, Évi

Anna írta...

Türelempróba vagy időhiány? Kííííííváncsi vagyok!!! A második részre...