24 plusz majdnem 4

Ennyi órája nem aludtam.
Előző bejegyzésemhez eredetileg akartam fűzni egy kis magyarázatot is az elúszásommal, elhavazódásommal (nem hittem volna, hogy valaha is használom ezeket a kifejezéseket, de tényleg nem találok találóbbakat) kapcsolatban, aztán nem akartam húzni az időt, no meg minek is kellene mindent túlmagyarázni?

De most már leírom. Tegnap "reggel" 4-kor keltem, mert nem fejeztem be a hétfő estére ígért cikket. Igaz, már rögtön a lányok után, 9-kor én is lefeküdtem, mert muszáj volt, ugyanis előző éjjel szintén cikk (másik) miatt ugyancsak 4-kor keltem (fél 10-es lefekvéssel előtte), szombaton éjjel pedig fél 3-kor feküdtem a torta miatt és 7-ig, amikor véglegesen felkeltem, összvissz másfél órát aludtam. Tehát, 3 éjszaka alatt összesen 15 órát hunytam le a szemem. Sok. Valóban sok, mert az elmúlt éjjel egy pillanatnyit sem aludtam. Nem, nem cikk miatt. Magam is alig hiszem el: bálban voltam. A hagyományos húshagyókeddi farsangzáró bálban, Beresztelkén. Istvánék zenéltek, így potyautasként mentem velük. És nagyon jól telt. Bizony, jól megráztam a rongyom, elégettem jónéhány kalóriát!;) István régi barátaival, családi ismerősökkel táncoltam, no meg egyedül, amikor mindenki "magának" járja. Az utolsó zeneszámok alatt pedig Istvánnal is táncoltam. Alig vártam a reggelt, mert ilyenkor mindig így szokott lenni, hogy mi is táncikálunk egy kicsit. Ilyenkor általában andalgós, lassú számokat játszanak, amikor jól hozzá lehet simulni a kedveshez, át lehet ölelni a nyakát, esetleg a szemébe nézve énekelni, mintha neki szánnád a dal sorait.

Most pedig itt vagyok. 8 óra van, István és Kriszta "dolgozóba", én meg várom Boró ébredését. Nem mertem az ágy közelébe menni, mert akkor úgy járnék én is, mint Énekes Ferenc a Rendes feltámadásban: "Nekem aztán trombitálhatnak!"

További fejlemények:
9:20 - Boróka csendben játszadozott, végigdőltem az ágyon;
9:27 - a tejesasszony hozta a tejet;
9:31 - jött egy sms;
9:42 - István hívott
10:00-ra állítottam be a telefont, hogy csörögjön, ha túlságosan elaludnék. Már nem fekszem vissza, mindjárt csörög.