2010. február 15., hétfő

Édesapám és az ő születésnapja

Édesapámmal, hogy úgy mondjam, érdekes a viszonyom.
Sosem tudtam túl közel kerülni hozzá és nem is tudtam kimutatni, hogy hogyan érzek igazából iránta. Vagy sosem ragaszkodtam annyira hozzá, mint pl. a húgom, aki kicsi korától élt-halt érte. De csendesen, a háttérből mindig aggódtam, ha valami baj volt, és vártam haza; mindig jólesett, ha tudtam, hogy otthon van. Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy jó viszonyban voltunk/vagyunk, szinte sosem veszekedtünk, de ez lehet annak is köszönhető, hogy "direktben" ritkán tárgyaltunk. Mindig Édesanyám volt a közvetítő. A végső szó szért az övé volt, pl., ha arról volt szó, hogy elengedjenek valahová. Hogy ilyen lett a kapcsolatunk, biztos ő is felelős, illetve sok más körülmény befolyásolta, pl., hogy neki nincs testvére, a kommunikáció pedig szülei és közte kimerült a parancsolgatásban, netán az, hogy lány vagyok és első gyerekként nem tudott mit kezdeni velem.
De azért emlékszem, hogy amikor kicsi voltam, mennyit szoktunk "kardozni" a kis gombás billiárd ütőivel, vagy birkóztunk, illetve sokszor elvitt biciklizni. Az pedig hab volt a tortán, amikor a Marosra mentünk és máig emlékszem, hogy a bokáig érő vízű "kicsi Marosban" (valami holtág vagy csak magas vízállás után visszamaradt nagyobb pocsolya) hogyan szaladgáltunk keresztül-kasul, és Édesanyám hogy kapta a frászt mellettünk. És nem beszélve arról, amikor bevitt magával a "nagyvízbe" (akkor nekem kb. derékig ért), hogy úszni tanítson. De emlékszem sok-sok kirándulásra is, amikor autóval mentünk valahová (Gyilkos-tó, Borszék, Szováta), illetve a piknikekre, amit a "Fürdőn", a Kolonél-kertjében vagy a Maros-parton ejtettünk meg más családokkal közösen. Ilyenkor Édesapám mindig főszakácskodott, nagyon szerette maga sütni a miccset, flekkent. És a focimeccsek, amikre mindig magával vitt: egy életre megszerettette velem fuballt! Arra is emlékszem, hogy ritkán szidott meg és még ritkábban kapott vesszőhöz a fegyelmezésemre. Ezt mindigis nagyon értékeltem nála. :D
Amikor megismertem Istvánt, nem szólt bele a kapcsolatunkba. Annyi észrevétele volt vele kapcsolatban, aminél nagyobb dicséretet én nem is kaphattam:D, hogy "amilyen szép Edith, egy kicsit szebb fiút kaphatott volna" (mondjuk, igaz, fogpiszkáló alakjával István akkor kicsit "másképp" nézett ki, mint most), bár ahogy kezdte jobban megismerni, rájött, hogy a külső nem is olyan fontos.

Amióta férjhez mentem és eljöttem otthonról, sok minden átértékelődött. Így Édesapám iránt is inkább kimutatom a szeretetemet. Mostanában, hogy kórházban volt, sokszor hívtam, sokat beszélgettünk mindenféléről, olyasmikról is, amikről általában nem szoktunk, illetve nem is gondoltam, hogy valaha is beszélünk majd hasonlóakról. Nagyon aggódtam érte karácsony óta, és akkor, amikor senki sem látta (főleg nem Ani vagy Édesanyám) sokszor sírtam félelmemben és imádkoztam érte, a műtét sikeréért. Valahogy el sem tudtam képzelni, hogy bármi rossz történhet. Ani nagyon félt, mint ahogyan én is, de előtte szinte sosem sírtam, nem akartam lovat adni a kétségbeesése alá. Nehéz is volt lelket önteni belé és néha Édesanyámba is (bár ő egy fokkal erősebb volt), tartani magamat előttük vállalva azt, hogy talán azt hiszik, nem is érdekel az egész dolog. De csak én tudom, mennyire fájt.

Ezen az első műtéten sikeresen túl van, bár még mindig fáj a lába, és valószínű, hogy lesz másik műtét is egy idő múlva. Hál'istennek megünnepelhettük az idei születésnapját is, összegyűlve a nagycsalád: ők, Aniék, Tündiék és mi. Kriszta és Boróka nagyon szeretik őt, ragaszkodnak hozzá és ő is imádja az unokáit. Reméljük, még sok-sok évig velünk lesz, sok-sok évig büszkélkedhet az unokáival!






Csipet-csapat és a hóember:

Szamár a juhok között.:P


A tortája, amit hajnali fél 3-ig készítettem. Leszámítva a múltkor Csabának készített tortát, ez az első fondantos kísérletem. Ennek fényében elégedett si avgyok magammal. :P

9 megjegyzés:

Zita írta...

Jobbulást kívánunk édesapádnak. Azt mondják, a lányok apásak, a fiúk anyásak. Én inkább anyás vagyok, persze apukámat is imádom, de az élet nagy dolgairól anyukámmal szoktunk beszélgetni, illetve ha bármi gondom volt, hozzá fordultam... Én örülök neki, hogy velük/náluk lakunk. Anna mostanában nagyon apás, de ha valami baja van, hozzám jön oda egy kis vigasztalásért. A torta nagyon klassz lett, elégedett is lehetsz magaddal! Biztosan finom is volt! :-)
Zita

Zita írta...

Szia. Én is jobbulást kívánok édesapádnak, és szép tortát készítettél. Mivel vontad be? Lesz részletes leírása is?
Én is valahogy így vagyok apummal, nem igazán tudtunk elbeszélgetni az élet nagy dolgairól, mindig inkább anyával beszéltem. Most viszont már vele sem, nem tudom, valahogy úgy tekinti, hogy ha már eljöttem otthonról, akkor külön lapra tartozom, őt csak az unoka érinti.
Nagyon szépek vagytok a képeken, és főleg boldogok.
Ugyancsak Zita :D

iméon írta...

Még sok ilyen szépséges családi ünnepet és fotókat kívánok nektek. A torta meseszép és ízléses. Isten éltesse Apudat! Noémi

szannalina írta...

Annak ellenére, hogy közelebbi kapcsolatom van édesapjával, én nem írhatok közös játékról a römizés, kártyázás, footballozáson kívül. De írhatok közös utazásokról, meccsekről, mezei munkáról, horgászásról. Ez talán azért van, mert mindig a „kicsi fiának” tekintett. Soha nem fogom elfelejteni azt a pofont amikor az első 8 kaptam.
Én is édesanyával beszélem meg az élet nagy dolgait, de édesapját is meghallgatom.
Emlékszel, az első kirándulásom Csabával csak az ő engedélyével volt lehetséges.
Még most is vele tudok a legjobban keringőzi.
Tudom azt, hogy szereted őt, a magad módján! De mindenki másképp mutatja meg.

A képről csak a másik szamár hiányzik, vagyis én!

andi írta...

szia
Isten éltesse édesapádat, kívánjuk neki, hogy még sok évig legyen veletek és a lányokkal..nagyon szép lett a torta..

sedith írta...

Ziták:D, köszönöm.

Zita2 (szomszédasszonyom), odaírtam, hoyg fondanttal vontam be, és ez volt tulajdonképpen az első igazi kísérletem vele. Lesz leírása, csak mostanáig éppen határidőre kellett készen lennem egy csomó anyaggal, nem volt időm foglalkozni vele.

Noémi, Andi, nektek is köszönöm. :)

Lina, veled majd tárgyalunk élőben is. :)

Virág írta...

Isten éltesse sokáig!

Gabi írta...

Isten éltesse apukádat!!!:)A torta nagyon szép lett,gratulálunk a "cukrász"-nak!;):)
Szkokán fiúk

Kati írta...

Isten éltesse édesapádat!
Szép lett a torta. :-)