A sziki szőkeség(ek)

A bejegyzés címe eredetileg A két lány volt. Aztán, ahogy teltek a hetek, majd a hónapok, úgy forrott ki bennem ez a szójáték az ismert (?) „sziki szökevény” filmcímből ihletődve. Igen, már hónapok óta készülök írni róluk, és ha azt mondom, hogy a címnél tovább még mindig nem jutottam, talán hülyének néztek. Illetve még van néhány apróság, amit tudom, hogy leírok, de kb. ennyi. Úgy, ... valahogy érzem a bejegyzést, de nem tudom még, hogy konkrétan mit fog tartalmazni. Előrebocsátom, a két lányt, a Lányaimat készülök összehasonlítani benne, de nem azért, hogy valami hierarchiát állítsak fel közöttük, hogy valamelyiket az égig magasztaljam, a másikat meg letiporjam, hanem éppen azért, hogy bemutassam: ugyanabból az anyagból milyen más-más embereket tud teremteni Isten, méghozzá milyen csodálatos valakiket!

A mi családunkban mindenki szőke volt legalább kisgyerekkoráig, még Édesapám is, akinek most fekete a haja. Anyósom is szőke, fehérbőrű, Istvánnak hófehér haja volt kicsin, hiába fekete most, de apósom, sógornőm, keresztfiam már barna és én valahogy meg voltam győződve Kriszta születése előtt, hogy egy kis „fekete” mókuskám fog születni. Magam is meglepődtem, amikor szinte láthatatlan volt a haja a szőkeségtől. :) Aztán persze ez lett a természetes számunkra. Hogy Boróka is ugyanolyan szőke lett, már szinte hihetetlen volt. És most, ha megindulok velük az úton (na persze, ezt eddig írhattam volna, amíg sapka nélkül jártunk-keltünk), állandóan mosolygó, csodálkozó-csodáló emberekkel találkozom, akiket egyszerűen elvarázsol a szőkeségük. :) Azt mondják: nem lehet nem észrevenni; annyira különlegesek; ritka, akinek ilyen a haja; még a jó ismerősök is sokszor újra és újra rájukcsodálkoznak. A másik meg a göndörségük. Illetve nem is annyira göndörek, de a vége azért kunkori.

És kb. ez az, amiben a két lány maradéktalanul hasonlít egymásra. Illetve még abban is, hogy fejlődésük során abszolút fej-fej mellett haladtak, csupán néhány napos eltérések adódtak aközött, hogy melyik éppen mit csinált hamarabb vagy később.

Pár naposan megtartották fejüket, egyhónaposan már emelgették, ha hason voltak. Kriszta 3 és fél hónaposan, Boróka 3 hónapos és 3 hetesen fordult hasra, de míg Krisztának még további majdnem 3 hónapba telt, amíg hasról a hátára is megtanult átfordulni, Boróka nem sokkal a hasrafordulás után megtanulta. Boróka további motorikus fejlődése lineáris volt, Kriszta kihagyott, illetve felcserélt dolgokat. Boróka kúszott, majd mászott, ült, felült egyedül, térdelt, felállt és állt egyedül, Krisztánál viszont a kúszás kimaradt, de volt mászás, és hamarabb felállt, mint ahogy egyedül fel tudott volna ülni. De mindezeket mindketten a hatodik-hetedik hónapban tették. Kriszta 5 nappal a szülinapja előtt tette meg első soklépéses önálló útját, Boróka pedig szülinapja estéjén örvendeztetett meg ugyanezzel.

Tehát kb. ennyi közöttük a hasonlóság. Mind külső, mind egyéb tulajdonságaikban nagyon különböznek. Kriszta magas, nyúlánk testalkatú, Boró viszont az arányos, fogdmeg kategóriába tartozik. Krisztának az arca is hosszúkásabb, Boró viszont kis pufók, amitől dundinak néz ki. Amikor Kriszta ennyi idős volt, kb. 3-4 centivel volt magasabb, de más alkatú volt, ő mindig inkább soványnak néz/ett ki. Kriszta kétséget kizárva az István családjából örökölte a legtöbb látható jegyét, Boróka pedig az én felemre üt. Ha egészen pontos akarok lenni, és legalább igazságosan vannak elosztva a dolgok:): Kriszta tiszta Anyósom, Boróka pedig abszolút Édesanyám.

Beszéd: aki szinte a kezdetektől követi naplónkat, tudja, hogy Kriszta hihetetlenül korán kezdett szavakat mondani majd mondatokba foglalni őket, mondókákat, énekeket megtanulni. Boróka vele szemben még most is a szavak szintjén van, de olyan ütemben tanulja most már őket, hogy képtelenség megjegyezni őket. Már vannak kezdetleges mondatalkotási kísérletei is kb. így: baba kaka nem = baba nem kakál, vagy már nem kell; ott bemm = (gyere) oda be, meg hasonlók. Mondókát is sokat ismer, főleg azokat szereti, amiket lehet mutogatni. Nagyon szeret énekelni és mégha szöveget nem is mond, azért a hanghordozásából fel lehet ismerni, hogy melyik dalba vágott bele. Persze, van, hogy pár szó, sorrészlet érthető is abból, amit énekel, pl. Heppe tú ú – happy... to you. (A Magic Englishből csipegeti fel.) Ettől függetlenül mindent megért már régóta és addig csűri-csavarja a dolgokat, mond, mutogat, ráncigál, amíg meg is érteti velünk, hogy mit akar. :)

Folytatás következik...