Eredményhirdetés

Nem nyereményjátékról van szó, csupán az ovizás eredményéről. Hát, az történt, hogy másnap boldogan mentünk mindannyian óvodába. Boróka volt a legizgatottabb, mást sem hajtogatott, csak hogy oji, oji, baba, onónéni és fordítva meg össze-vissza.
Még le sem vetkőztettem és már rohant volna a csoportszobába. Majd pisikált, kezet mosott, reggelizett. Vártam. Semmi baj. Az óvónő azt mondta, hogy elmehetek, ha bármi van, hívnak. 9-kor már hazaértem, fél 11-kor pedig kaptam a telefont, hogy na, most már mehetek.
Nem tudják és nem tudom, mi lehetett a baja, de csak sírt és sírt. Időnként elhallgatott néhány percre, de aztán újra rázendített. Megörült, amikor meglátott, de amikor mondtam, hogy megyünk haza még jobban ordítani kezdett: oji, oji, hangoztatta. Végül mégiscsak sikerült felöltözni és eljönni, de az úton többször is sírvafakadt és hajtogatta: oji, ononéni, baba, má (megy), azaz a baba megy az oviba, óvónénihez. e ekkor azt is hozzátette: ana oji má. Mármint, hogy anya is megy oviba. Aha, szóval mégiscsak ez a baja, engem is ott akar látni. :)

Tudtam, hogy ez így lesz, hiszen, olyan picike még, normális, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy Krisztával, nem is számítottam másképp. Úgyhogy pár napig szüneteltetjük a dolgot, aztán megpróbálkozunk ismét. Valahogy muszáj lesz megszoknia. Az a fránya (hogy ne használjak "szebb" szót) január 6-a olyan hamar itt van!