SIKERÜÜÜÜÜLT!

Nem adhattam más címet, nem borzolhatom annyira a kedélyeket, hogy valami kanyargós dumával álljak elő. Mert megérdemlitek, hogy elújságoljam a jó hírt! (Pedig eleinte tényleg valami cseles szöveget szerettem volna!)

Akár itt is abba lehet hagyni az olvasást, hiszen leírtam: sikerült. Ami azt jelenti, hogy lesz állásom. De ha kíváncsiak vagytok még néhány apró részletre, nyugodtan továbbolvashattok.:)

Féltem szerdán. Sok mindentől, de főleg attól, hogy egész délelőtt, egyszer nem sok, de még annyiszor sem csuklottam.:P (Ellenben voltam vécén négyszer is vizsga előtt és tanári kísérettel (csak az ajtóig, na) egyszer vizsga közben is.) Gondoltam, cserben hagytatok, és bár szívesen kiegyeztem volna a múltkori címben említett számban (jegyben), nem mertem remélni, hogy lesz akkora szerencsém. A 11 év mégiscsak: 11 év. És ez kiesés, akárhogyis nézzük. De azért reménykedtem. Fennhangon viszont ezt nem mondtam senkinek. Hiszen tudjátok: kapok egy szörnyen kicsi jegyet és aztán ég a képem, hogy nekem milyen reményeim voltak!

Na jó, most már nem csigázlak tovább titeket sem, akik vettétek a fáradságot és eddig eljutottatok, csak azt nem tudom hogyan, milyen szavakkal írjam, hogy túl szerény se legyek, de nagyképű sem. Mert az a helyzet, hogy ELSŐ lettem. Így, csupa nagybetűvel, mert nemhogy a magyarok közt első, de még a legjobb román is 0,20 ponttal kevesebbet kapott, mint én! Az tény, hogy még most is hitetlenkedve gondolok rá, attól félek, hoyg felébredek, vagy hogy holnap jön egy átirat miszerint az én jegyemet elírták. Mert nem csalás, nem ámítás, a listában (29. old./48, lap alján, lentről a második) ez áll: Suto Edith - 9,9!!!! (A maximum 10-esből)

Amikor megláttam, tényleg nem hittem, de a következő pillanatban már szaladtam le a lépcsőkön hitetlenkedve-boldogan-sírva és Istvánt hívtam. Aztán szaladt Ani: Edith, de te vagy az első is! Még láttam egy 9,7-est, de az a románoknál van!
Kicsit sok(k) volt így egyszerre minden, muszáj volt visszamennem megnézni, hogy nem kápráztak a szemeink?! És nem. Utána átmentünk a másik listasorhoz és megnéztük hol, melyik óvodákban vannak címzetes óvónői állások. Mert a jegyem azt jelenti: az a hely, amelyiket választom, véglegesen az enyém lesz. Már kinéztem az óvodát, már várom 22-ét. Remélem, tényleg semmi bonyodalom nem lesz körülötte.

És így, valahogy már kezdem azt érezni: mégsem olyan kilátástalan a jövő. Azért előre nem szeretnék inni a medve bőrére, igazából csak aug. 5-én fogok fellélegezni, ha már a kezemben lesz a kinevezésem!

Azért mégis van valami, ami elszomorít: Ani 6,20-at kapott, ami azt jelenti, hogy akkor sem kaphatna címzetes állást, ha lenne elég hely a megyében. De sajnos, csak avgy 6 van összesen. Tett óvást az újrajavításért, veszítenivalója úgysincs, hátha lesz szerencséje. De a drágám olyan aranyos volt, úgy örvendett értem, mintha ő maga lett volna az első. Én is örvendek érte, mert állást úgyis kap, csak annyi szépséghibája van a dolognak, hogy jövőben újra kell vizsgáznia.