Ő ki, ő ki, ő ki, ő ki, ő ki?

Egymilliószor elhangzik naponta ez a kérdés Boróka szájából, legyen szó akár a tejesasszonyról, akár egy mesefiguráról, akár egy pókról a falon. De a tányéron a zöldség vagy egy könyvben a lepke sem ússza meg az igazoltatást!:D Úgyhogy nálunk nem a miez?-időszak jött el, hanem az őki-időszak.
Ezzel párhozamosan csak mond és mond és mond és én sokszor elcsodálkozom, hogy jé, hát ezt is tudja? Vagy hogy "már" ezt is tudja? Holott nem kellene csodálkoznom, hiszen tudtam, biztos voltam benne, hogy többet tud, mint amennyit mi gondolunk róla, csak mivel nem tudta kifejezni magát szóban, hát nem mondta. No, most pótolja.
Ügyesen szerkeszti a mondatokat, továbbra is többnyire ragok nélkül, illetve sokszor nyakatekerten, de mondja őket rendületlenül. Sőt, azt mondhatom, hogy mesél is. Ha valaki érti a szavait, akkor megérti a "történetet" is.

Kiejtése sajátságos. Nem úgy mondja a szavakat, ahogy "logikusan" elképzelnénk, mint pl. kolbász - kobá (jó szót választottam, de éppen tegnap került szóba:D), hanem azt mondja rá: pokász. A káposzta is páko - felcseréli a szótagokat. A szóeleji s, sz, zs, f, hangokat nem tudja kiejteni, helyettük a h játszik: Hebi baba (Zsebi baba), hoga (foga), hépen (szépen), de pl. a róka is hoka vagy a labda habda. Amikor nem drrrrr-nek nevezi.:D Utánoz, bármit mondunk neki. Az este aranyos volt: mondtam nekik, gyertek, hamar öltözzünk át pizsamába, szerezzünk meglepetést Apunak, örüljön, hogy nem kell besegítenie. Boró elkészült és odament Istvánhoz: Apu, hepete vagy hepetö, valami ilyesmit mondott. Persze, hogy István nem értette, csak nézett, hogy mit akar!:)
Alakulgat az énképe. Még sokszor mondja valamire, hogy Bojokáé (újabban: Bijkáé), de már az sem ritka, ha azt mondja: enyém. Vagy ha ő szeretne valamit csinálni, legtöbbször az én, én, én kiáltással jelzi.
Ha szeretne valamit, általában szépen kéri. Az este már félálomban mondta: An(u)ka, hépen dí! Vagyis kérek szépen vizet. :) Azért Krisztától leginkább parancsolóan "kér": idead, idead. :D
És aztán nagyon jól ismeri, tudja és használja a "nem"-et. Kerül is sarokba miatta! Amikor eldobja az almacsutkát és határozottan kijelenti: NEM!, azaz nem viszi a kukába. Vagy meglöki, megüti Krisztát és NEM kér bocsánatot. Vagy NEM akar enni. (Mondjuk, ezért nem megy sarokba.)

Folytathatnám még, de illusztrálásképpen, hogy hol tart 2 éves-1 hónaposan, ez is elég. Jól esik majd visszaolvasgatni nemcsak 10 év múlva hanem 1-2 múlva is, amikor már elfelejtjük, hogy milyenek voltak a kezdetek: :)

Ma is itthon vannak. Krisztát már vittem volna oviba, de István nagyon korán elment, nem volt szívünk 6-kor ébreszteni őt (is), és ebbe a reggeli hidegbe nem szívesen vinném őket ki, hogy gyalog menjünk el. De holnap már nem lesz pardon, muszáj lesz vinnem, mert fél 10-re fogorvoshoz kell mennem. Hátha, Apu kisegít mégis, meg kell beszélnem vele.

Elmélyült alkotás: