Finomvegyes

Sok mindenben volt részünk az elmúlt napokban.
Először is betegségben. Szerencsére, egyik lány sem betegeskedett, ezúttal mi, a szülők robbantunk le. Az is szerencse, hogy idejét sem tudjuk, mikor voltunk utoljára ennyire betegek. Nem kell semmi komolyra gondolni még (mérhető) lázunk sem volt, csak folyt az orrunk, bedugult kegyetlenül, fájt a fejünk, gyengék voltunk, minden testrészünk fájt, Istvánnak a torka is, de szerencsére a tüdő, hörgők tiszták voltak. És nem is köhögtünk. A két beteg közül István volt rosszabbul, antibiotikumot kellett szednie, de ennek köszönhetően és az itthon töltött plusz két napnak, rohamos volt a javulása. Ma már ment dolgozni. Nálam hosszasabb volt a menet, mert nem kaptam AB-t, de nem is bánom. Nálam hétfőn (amikor a legtöbb munkám volt) tetőzött a tüsszentek-taknyom-nyálam-összefolyik-kór, amikor rengeteget fújtam az orrom, csepegtettem bele, mégis állandóan meg kellett ismételnem. Mára már meglehetősen jól vagyok, remélem, ennyi is volt.
Csoda, de örülök, hogy a lányokra - legalábbis eddig- nem ragasztottunk semmit, remélem, meg is ússzák!

Szombaton, még mielőtt annyira kiütött volna a betegség a ringből, voltunk Beresztelkén Zoli szülinapját megünnepelni. Semmi extra, a szokásos menet. A csajok élvezték nagyon, mert találkoztak a fiúkkal. Alig akartak eljönni, már majdnem 10 óra volt, de még nagyban játszottak volna. Hazafelé az autóban aztán mindketten kiájultak. :)

Hétfőn kellemes meglepetés ért. Illetve annyira nem volt meglepi, mert tudtam róla, de hogy mi lesz az, már nem tudtam. Egy csomagot kaptunk, Annától. Anna már eleve felcsigázta a kíváncsiságomat és bármennyire is törtem a fejem, hogy mit tartalmazhat majd a doboz, nem jöttem rá. Anynit tudtam, hogy saját kezűleg varrta őket és van közöttük két piros-fehér, ami a lányoké, és egy tiszta fehér, ami az enyém. Jaj, és hogy viselhető. Bevallom, kötényre tippeltem:) de végül nem köténykék bújtak elő, hanem gyönyörű sálak. MAjd lefotózom őket és megmutatom. Tényleg gyönyörűek, csodálatosak. A lányok nagyon örültek nekik! És fognak örülni azoknak is, amiket Anna a sálak mellé csomagolt (ejnye-bejnye, Anna!;)), nevezetesen a színes és a grafitceruzáknak, de bevallom, még nem mutattam meg azokat nekik, mert éppen új színes ceruzák vannak pillanatnyilag használatban. És a szappan is olyan jóillatú, amit én kaptam a sál mellé! De tudjátok mi a legcsodálatosabb az egészben? Maga a tény, hogy egy idegen ajándékot küld egy másik idegennek. Egy olyan valakinek, akivel interneten váltott néhány szót, és nincs két hónapja, hogy "ismerik" egymást. Ez a csodálatos. Hogy még létezik bizalom, hogy létezik emberség. Ebben az elfajult, elromlott, elanyagiasodott világban, amelyben a rosszat sokkal, de sokkal hamarabb képesek vagyunk felfedezni. Hál'istennek a sok gaz között mégis nyílik néha virág! Köszönjük, Anna!