Mikulásos bejegyzés helyett

1. Kicsit korai volt az örömöm. Krisztának ma estére hőemelkedése lett. Semmi jelét nem láttam, egész nap normálisan viselkedett, evett, játszott, semmi furcsát nem észleltem, csak amikor lefektetni készültem, éreztem, hogy melegebb. Hűtőzuhanyt kapott rögtön, és visszaesett 37,5-re a hője. Bár nem bíztam a véletlenre az éjszakát és Nurofent is kapott. Valami mégsincs rendben. Muszáj a végére járnunk!

2. Szerdán lesz az ovis karácsonyi ünnepség. Az ELSŐ OVIS KARÁCSONYI ÜNNEPSÉG!!! (Jó lenne, ha rendben lenne és részt vehetne, elég fontos szerepe van!) Mivel jövő héten lejár az ovi a pedagógusok kötelező fizetés nélküli szabadsága miatt, muszáj volt beiktatni a karácsonyi szerepet erre a hétre. Tulajdonképpen kettős lesz a dolog, mert a Mikulás akkor hoz majd ajándékot nekik. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadja majd a sok apróság! Borókám is jelen lesz, nem hagyhattuk ki őt sem a buliból! Szerepe, természetesen, nincs, de csomagot majd kap!;)

3. Igazi testvérek a lányaim. Együtt játszanak, amikor mindketten itthon vannak, egyaránt hallatszik irányukból sírás és nevetés, van nyafogás és visítás, de van jókedvű móka és szeretgetés is. Boróka ritkán megy bele az ölelkezésbe, puszilkodásba, de amikor rászánta magát, akkor mindent és mindenkit puszilgat. Kriszta sokkal inkább kimutatja érzelmeit, sokszor minden ok nélkül megpuszilná vagy megszorongatná testvérkéjét, de ilyenkor általában heves ellenállásba ütközik. Ilyenkor még sajnálom is kicsit, mert talán az életben is hasonlóan érik majd a pofoncsapások, amikor ő nyíltan közeledik valaki felé. Nagy gondban is vagyok ilyenkor, mert nem tudom, hogyan magyarázzam neki a Kicsi viselkedését.
De annak ellenére, hogy Boró sokszor "vadmalackodik", mégis ott lapul már benne is a testvérével való összetartozás: nincs olyan alkalom, hogy, ha kér valamit magának (alma, mandarin, bármi), ne kérne Kriszta részére is. Csak jön és mondja: ana/anu, amma, pememama (ez a pomelo, de a narancs, mandarin is ugyanaz neki:D), Titta! És addig el nem megy, amíg nem kettőt adok a kezébe.

4. Az elmúlt éjszaka rájöttem, hogy milyen jó dolgom van már. (Ugye, ugye, az a spanyolviasz!) Boróka panaszosan hívogatott valamikor hajnalban. Sírdogálása közé esedezést is szőtt: ana, dííííí... dííííí, baba... anaaaaa.... Felkeltem, vizet töltöttem, megitattam és ahogy elmúlt a szomjúsága, magától hasrafeküdt és aludt tovább reggelig. Csendesen (már amennyire tudtam, mert az az átkozott parketta már úgy recseg-ropog!) kijöttem és folytattam én is az alvást. Remélem, a csajszi radarjai nem működnek túl jól és nem érzékelik, amit leírok, de az a helyzet, hogy hatalmasat javult mostanában az alvása. Néha megébred éjjel és vizet kér, néha nem alszik vissza ennyire egyszerűen, hanem ki kell vennem megsimogatni, megnyugtatni, de sosem telik túl sok időbe. És mindeközben kibújt a két alsó, leghátsó rágófoga is. Az elsők, amiket tulajsdonképpen észre sem vettünk. :)

Disznóvágáson: