Csúszómászók... szintén Mikulás helyett

Főként kígyók, de azért krokodilok, sőt, gyíkok is beköltöztek a házunkba. Legalábbis Kriszta szerint.
Tegnap éjjel 2 után iszonyatos ordítására, sikolyára menekültem a szobája felé. Valami kígyókról hablatyolt. Vigasztaltam, nyugtatgattam, hogy nincs itt semmi kígyó, csak rosszat álmodott. Lázat akartam mérni neki, mert forrónak éreztem, de ahogy felkeltem mellőle, hogy a lázmérő után menjek, ismét vérfagyazstóan sikoltott, hogy ott a kígyó és mutatott az asztal alá. Felvettem a leesett kockás terítőt, mutattam, mi az, de ekkor már valahol tovább "fedezett fel" egyet. Villanyt kapcsoltam. Megnyugodott. Pisilni mentünk, rendben volt, közben bementem megnézni Borót, ő meg utánam jött. A félhomályban szintén kiáltani kezdett. Hamar felkaptam és vittem a szobánkba. Villanyt kapcsoltam, lázat mértem - 40,1!!! volt - csillapítót adtam neki, vizet itattam vele és mindeközben nyugtatgattam. István is megébredt, ő is ölelgette. Rövid időkre elcsendesedett, úgy tűnt, hogy alszik, de csak azért, hogy pár perc múlva ismét riadtan keresse a kígyókat, krokodilokat. Felébredt aztán teljesen, kérdezgettem a nevét (megmondta), a karácsonyünnepi verséről érdeklődtem, de csak az első sorát akarta elmondani. Mondogatott, mesélgetett, de összefüggő volt, bármit mondott. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy nagyon megijedtem. Mondjuk, ez nem is kifejezés, teljesen rémült voltam, bizisten, amint mentem ide-oda a lakásban, hol egy szirupért, hol a lázmérőért, attól tartottam, hoyg tényleg rálépek egy csúszómászóra.
Már egy óra is eltelt és még mindig volt láza. Utána aztán lassan elkezdett lefele szállni a higanyszál. Mire álomba zuhant(unk) majdnem fél 5 volt. István fél 6-kor kelt, én is keltem vele, szendvicset készíteni, mert este nem voltam már képes rá. 6 óra 10 perckor feküdtem vissza, fél 9-kor ébresztett István, Kriszta csak 9 után ébredt. Volt hőemelkedése, de nem volt vészes. Napközben eszébe jutottak a kígyók és keresgélte őket. 4 után jött a doktornő: iszonyatosan gennyes a mandulája-torka. Miután elment, szintén felment 40-re a láza, és kezdődött a kígyózás. Az összes létező lámpát felkapcsoltuk, és még így is volt, hoyg kígyónak nézett valamit: pl. a porszívó végét, a földfeltörlőt, ileltve még ő tudja, hoyg miket látott ott, ahol semmi sem volt. Ahogy kezdett lemenni a láza, úgy élénkült fel és úgy múlott el a "fóbáiája". Végül már egyedül pisilt csupán annyi fénynél, amennyi beszűrődött a fürdőbe.
Azóta még felkúszott a láza, de már "csak" 38,6-ig. Most a saját ágyában alszik, nem berzenkedett a villanylekapcsolás ellen, de én azért félelemmel teli várom az éjszakát.