2009. december 8., kedd

Csúszómászók... szintén Mikulás helyett

Főként kígyók, de azért krokodilok, sőt, gyíkok is beköltöztek a házunkba. Legalábbis Kriszta szerint.
Tegnap éjjel 2 után iszonyatos ordítására, sikolyára menekültem a szobája felé. Valami kígyókról hablatyolt. Vigasztaltam, nyugtatgattam, hogy nincs itt semmi kígyó, csak rosszat álmodott. Lázat akartam mérni neki, mert forrónak éreztem, de ahogy felkeltem mellőle, hogy a lázmérő után menjek, ismét vérfagyazstóan sikoltott, hogy ott a kígyó és mutatott az asztal alá. Felvettem a leesett kockás terítőt, mutattam, mi az, de ekkor már valahol tovább "fedezett fel" egyet. Villanyt kapcsoltam. Megnyugodott. Pisilni mentünk, rendben volt, közben bementem megnézni Borót, ő meg utánam jött. A félhomályban szintén kiáltani kezdett. Hamar felkaptam és vittem a szobánkba. Villanyt kapcsoltam, lázat mértem - 40,1!!! volt - csillapítót adtam neki, vizet itattam vele és mindeközben nyugtatgattam. István is megébredt, ő is ölelgette. Rövid időkre elcsendesedett, úgy tűnt, hogy alszik, de csak azért, hogy pár perc múlva ismét riadtan keresse a kígyókat, krokodilokat. Felébredt aztán teljesen, kérdezgettem a nevét (megmondta), a karácsonyünnepi verséről érdeklődtem, de csak az első sorát akarta elmondani. Mondogatott, mesélgetett, de összefüggő volt, bármit mondott. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy nagyon megijedtem. Mondjuk, ez nem is kifejezés, teljesen rémült voltam, bizisten, amint mentem ide-oda a lakásban, hol egy szirupért, hol a lázmérőért, attól tartottam, hoyg tényleg rálépek egy csúszómászóra.
Már egy óra is eltelt és még mindig volt láza. Utána aztán lassan elkezdett lefele szállni a higanyszál. Mire álomba zuhant(unk) majdnem fél 5 volt. István fél 6-kor kelt, én is keltem vele, szendvicset készíteni, mert este nem voltam már képes rá. 6 óra 10 perckor feküdtem vissza, fél 9-kor ébresztett István, Kriszta csak 9 után ébredt. Volt hőemelkedése, de nem volt vészes. Napközben eszébe jutottak a kígyók és keresgélte őket. 4 után jött a doktornő: iszonyatosan gennyes a mandulája-torka. Miután elment, szintén felment 40-re a láza, és kezdődött a kígyózás. Az összes létező lámpát felkapcsoltuk, és még így is volt, hoyg kígyónak nézett valamit: pl. a porszívó végét, a földfeltörlőt, ileltve még ő tudja, hoyg miket látott ott, ahol semmi sem volt. Ahogy kezdett lemenni a láza, úgy élénkült fel és úgy múlott el a "fóbáiája". Végül már egyedül pisilt csupán annyi fénynél, amennyi beszűrődött a fürdőbe.
Azóta még felkúszott a láza, de már "csak" 38,6-ig. Most a saját ágyában alszik, nem berzenkedett a villanylekapcsolás ellen, de én azért félelemmel teli várom az éjszakát.

9 megjegyzés:

kata írta...

Borzalmas lehetett. Krisztának is, neked is. HA belegondolsz, hogy tényleg kígyónak látott mindent, jajj, kicsi lány, én is üvöltenék félelmemben. Arról, meg, hogy milyen lehetett neked, jajj, van némi sejtésem.
Remélem nyugodtabb éjszakátok lesz.
Szorítok ezért.

Kata

andi írta...

sziasztok!
remélem nyugodtabb éjszakátok lesz..
én bele sem merek gondolni, hogy mit élhettél át, mert én sajnos nagyon bepánikolós vagyok, ha bogiról van szó és a lázról.még szerencse, hogy a férjem kicsit nyugodtabb..úgy látszik az ovi kezdés tényleg betegségekkel jár, nálunk is, nálatok is és még jó pár ovis kis naplós barátunknál..
puszi

Patri-cica írta...

Nagyon sajnálom!Mihamarabbi gyógyulást!

Gyógycupp

VH írta...

Iszonyú nehéz lehetett az éjszakátok,el tudom képzelni mit élhettél át,főleg hogy ilyen magas lázzal és valszeg hogy rémálmai voltak. Gondolom én azért emlegette a csúszó mászókat mert megijedt valamitől? Én nem tudom bármi is lehetett,de őszintén átérzem a helyzetet.

Gyors gyógyulást kívánok Krisztának,küldjük a gyógypuszikat.

Évi írta...

Jajj drága kics lány.Szegénykém, elég rémes lehetett.Úristen de magas láz...rémisztő.Még szerencse, hogy elkezdett visszamenni.Nagyon sok puszit küldünk, és rémképzeletnélküli pihit a drágának.

Évi meg a Csajok

sedith írta...

Köszönöm mindenkinek az együttérzést, jókívánságokat. Éppen megírtam a fejleményeket. Egyelőre, van javulás, de még korai bármit is kijelenteni:

Andici írta...

Gyors gyógyulást kívánok, remélem nyugodt, kígyómentes éjszakátok lesz. Én kiskoromban mindig azt "láttam" lázasan, hogy zuhanok.
Puszik nektek!

ilgya írta...

Most értem ide és szomorúan olvastam a bejegyzést...még jó,hogy már elvonulóban ,szegénykék!

KömiMeli írta...

Jajj, még olvasni is rossz volt :( :( :( Gyógyulj meg hamar Kriszta, és drukk, hogy sose legyen többé ilyen "élményben" részetek!!!
Puszi Meli és Tücsök