2009. december 28., hétfő

Dec. 24-e - Karácsony Melindáéknál

Úgy történt, hogy idén is Melindáéknál gyűltünk össze Karácsony szombatján. Ezúttal úgy mentünk, hogy ugyanott voltunk templomban is, így legalább először életemben meghallgattam a fiúk karácsonyi verseit élőben is. A lányok othhon maradtak a férfiakkal, mivel elaludtak az odaúton és fölösleges lett volna ébreszteni őket.

Az ünnepi prédikáció nagyon "langyos" volt, igazán lehetett volna jobbat is mondani a Szentestén, de a gyermekek műsora kárpótolta a hiányt. Korcsoportokra osztva, nagyon szép műsorral, versekkel készültek. Meglepetésemre, az "angyalka" Kriszta és Boróka nevét is felolvasta, amikor az ajándékokat osztogatta. Ekkor súgta Anyu, hogy Apu őket is feliratta.

A templomból hazafelé menet felkántáltuk Ilus mamát, Melinda anyósát: ők minden évben úgy szokták, hogy a 4 meny és az unokák ekkor köszöntik őt, most csatlakoztunk hozzájuk mi is Anyuval és Apuval. Ezután hazamentünk, ahol már vártak a felébredt csajok és őket már várták az újabb ajándékok és a feldíszített fa. No meg előtte, persze, a vacsora.

A fa ismét elkápráztatta őket és Boróka csak amúgy örvendett a "kuku"-nak, ami ezen a fán is bőven képviseltette magát. :) Az ajándékoknak is örvendtek. A konyha nagyon tetszett nekik, csak sajnos már azon az estén kezdődött, amitől előre féltünk: nehezen osztoztak rajta. No de mindegy, meg kell tanulniuk együttjátszani, kettőt nem is lett volna hol elhelyezzünk!

Az este további része beszélgetéssel, részemről pedig még szundikálással is telt. A gyerekek játszottak, örültek. Olyannyira, hogy majdnem hajnali egy volt, mire őket is sikerült ágyba dugni.

Ajándékok: Anyuéktól a konyha és Krisztának egy hálózsák;
Melindáéktól: mindkét csajnak teljes alsónemű-arzenál (bugyik, zoknik, harisnyák, majók) és a lovacskás puzzle.







2 megjegyzés:

3 kislány, én meg egy férj írta...

Felétek olyan a karácsony, amilyen a versekben, dalokban, amiket itthon hallgatunk. Olyan tiszta minden! Kántálás. Ezt a szót is csak versben hallottam eddig. Együtt mentek templomba, együtt énekeltek, ünnepeltek.
Nagyon szép tényleg. Magam előtt láttalak benneteket.

Bátyámék karácsonyfája alatt egy nagy Erdély album is hevert. Belelapoztam, beleborzongtam a gyönyörűségbe és eldöntöttem, jövőre mindenképpen szeretnénk ellátogatni felétek!
Ágnes

sedith írta...

Tudod, Ágnes, én meg azt "irigylem" (de csakis idézőjelesen!:)) ahogyan ti ünnepeltek. :)
Már írtad, hogy talán a jövő év az Erdélyé lesz, bízom benne, hogy ha valóban rá esik a választásotok, nem fogtok csalódni és abban még nkább, hogy találkozni is tudunk. És akkor, emlékszel? ... Ti hozzátok a bort, én sütöm a napraforgót!;);):):)