2009. szeptember 26., szombat

Mit csináljak?

Költői a kérdés, nem kérek rá választ igazából, úgyis magam kell döntenem felőle. Nagyban vázolom azért a problémát.
Ugye itt ez a napló, amibe már több, mint egy hete érdemlegesen nem írtam, pedig lenne mit. Másfelől meg ott van a mindennemű mindennapi házimunka, kiegészülve az őszi befőzésekkel, eltevésekkel, amiknek egyelőre vége-hossza nincs: még csak ezt, még csak azt, ezt is érdemes, az is kell, amaz is finom, ez is jól jön majd, stb. És ehhez ha hozzávesszük még a kiruccanásainkat, egy-egy sétát, bevásárlást, mamalátogatást, no meg az éjszakai alvást, kiderül, hogy a nap percről percre be van táblázva.

Minden nap úgy kelek fel, hogy no, ma írok. Aztán elmarad, mert szégyellem még magam előtt is, hogy a géphez üljek, miközben egy csomó dolgom lenne. Mindig az estében bízom végül, mint a tények is mutatják eredménytelenül, mert ha már mindenki alszik, engem is erősen vonz az ágy. És ismét elszégyellem magam, előre, mert milyen az, ha másnap reggel fáradtságra panaszkodom netezés miatt, holott alhattam is volna.

Most ugyanez van. Dedjeim alszanak, én pedig nem tudom mit tegyek: dolgozzak, mert igazából csak ilyenkor haladhatok, vagy bejegyzést írjak, mert igazából ezt is csak ilyenkor tudom gyorsan és tisztességesen megcsinálni. Én pedig mit teszek? Gyorsan írok egy bejegyzést (persze, nem erről szeretnék amúgy írni...) és megyek tovább dolgozni. Amolyan kecske is jóllakik, káposzta is megmarad - stílusban. De ahogy a jövőre gondolok, felrémlik valami olyasmi, hogy majd még visszasírom mostani jódolgomat, azazhogy csupán két dolog között kell választanom.

11 megjegyzés:

ilgya írta...

Tudom,hogy helyetted nem tudjuk eldönteni,hogy hogy csináld,de azt le lehet írni,hogy mi hogy csináljuk,hátha valamelyik verzió szimpatikus lesz.....
Én is sokat rágódtam rajta,de már lazább vagyok ilyen téren és házimunka ide vagy oda engedélyezek napközben is magamnak 15 perceket (mint egy cigiszünet) ekkor vagy elkezdem írni a bejegyzést,vagy ellátogatok más oldalakra,de szigóruan tartom az időt,persze ez csak akkor van így,ha mondjuk itthon vagyok délelőtt és házimunkázok vagy főzők,egyébként este van több időm,ha már lefeküdtek. Persze most,hogy korábban kelünk hamarabb kidőlök,de mégsem 8 kor,mint ők,hanem mondjuk 10 után.
A házimunkát nem csinálja meg senki helyettem,sőt a gyerekekről is én gondoskodok nagyrészből,így megérdemlem ezt a kis időt,semmi önzőség nélkül amit a gép előtt töltök. Gépelek ezerrel (úgye sok hibával) de akkor is amig itthon vagyok (Gyes) ez nekem jár,ha így gondolja más, hanem. Ez az egyetlen dolog amitől függök,se cigi,se játék ,nehogymár egész életemben csak dolgozzak és robotoljak és egy csepp szórakozás se járjon. Na én így vagyok vele,végül is az én fáradtságom akkor is ha az alvási időmből veszem el az időt,és ezt nem hárítom át rájuk akkor sem,ha ingerültebb vagyok netalán-legalábbis próbálokozom erőssen. De ez pont olyan,mint a reklámban,mert megérdemeljük.....erről eszembe jutott egy ímélen kapott írás az anyákról,de majd ha megtalálom és eszembe jut elhozom neked is,de biztos találkoztál amúgy vele.

ilgya írta...

Miért imádom az Anyákat...




Anya és Apa Tv-t néznek mikor Anyu mondja : későre jár fáradt vagyok

megyek, lefekszem.


Bement a konyhába megcsinálta a szendvicseket másnapra, elöblítette a

popcornos tálat, húst vett ki a fagyasztóból a másnapi ebédhez,

leellenőrizte a müzlis dobozokat, feltöltötte a cukortartót, tányért,

kanalat tett az asztalra, bekészítette a kávéskannát másnap reggelre.


Néhány nedves ruhát betett a szárítóba egy adag ruhát tett a

mosógépbe,kivasalt egy polót. Felvarrta a lelogó gombot. Felvett

néhány ottfelejtett játékdarabot az asztalról, visszatette a telefont

a töltőre, a telefonkönyvet pedig a fiókba. Megöntözte a növényeket,

kiürítette a szemetest és felakasztotta a törülközőt száradni.

Ásítozva és nyújtózva egyenesen bement a hálóba. Megállt az asztalnál

írt néhány sort a tanárnak, kiszámolt egy kis pénzt a túrára előhúzta

a szék alá rejtett munkafüzetet.. Aláírta, megcímezte és felbélyegezte

barátainak a születésnapi képeslapot és írt egy rövid listát a

fűszeresnek. Mindkettőt a táskája mellé tette. Aztán Anyu megmosta az

arcát 3:1 lemosóval majd éjszakai krémet tett rá, megmosta a fogát,

lereszelte a körmeit.


Apa kikiált: Azt hittem, hogy lefekszel!

Már megyek- feleli.

Vizet öntött a kutya táljába kiengedte a macskát, majd meggyőzödött

róla hogy az ajtók zárva vannak és az udvari lámpa ég. Mindegyik

gyerekénél lekapcsolta az ágy melletti éjjeli lámpát és a Tv-t,

felakasztott egy inget, bedobott néhány koszos zoknit a

szennyestartóba majd volt egy rövid beszélgetése a még fönt lévővel,

aki még mindig a háziját csinálta. A szobájában beállította az

ébresztőt, kitette a másnapi ruháit, sámfát tett a cipőjébe. Még 3

dolgot adott a 6 legfontosabb megteendő dolog listájához. Elmondta az

imáját és elképzelte a befejezését a jövőbéli terveinek.


Ezalatt az idő alatt Apa lekapcsolta a Tv-t kihírdette hogy nincs

semmi különös tennivaló. Megyek aludni. És ment.. minden egyéb

gondolat nélkül. Van itt bármi különleges? Tudod már a nők miért élnek

tovább..?



MERT MI HOSSZABB HASZNÁLATRA LETTÜNK CSINÁLVA..... és az egyetlen ok,

amiért nem halunk meg hamarabb az az, hogy túl sok tennivalónk van!!!


Küldd el ezt 5 fenomenális nőnek,

imádni fogja!


Aztán.... " IRÁNY ALUDNI!!!"

ilgya írta...

Arról nem is beszélve,hogy a csajok ha felnőnek mekkora ajándék lesz nekik ez a blog......minden rá fordított időt megér-na ez az én szerény véleményem, a döntés a tiéd-

kata írta...

Ez tényleg a te ügyed, de én is biztatnálak az írásra márcsak saját érdekből is.
Ilgyának mindenben igaza van, hogy ennyit megérdemelünk, ennyi legalább jár és milyen jó lesz magunknak és a gyerekeknek is visszaolvasni.
Na de. AZt hiszem ezt te is mind tutod, mégis felesleges időnek érzed a blogolást. Azt gondolom, arra van időnk amire akarjuk. Amire igazán akarjuk.
Azt is érzem, látom másokon, hogy ahogy a babás szimbiózisból tárul kifelé a világ és ezzel egyre több minőségi felnőtt kapcsolatunk lesz, annál jobban szorul háttérbe a naplózást. Hiszem hogy pótol, nem csupán irói önkifejezés ez a blogolósdi, nem hiába van ennyi napló.
Szóval lehet, hogy nálad errő/ilyasmiről van szó. Nem pótolja azt, amit korábban a felsorolt érvelés mellett.
Tényleg te tudod, de ha másokkal beszéled meg azt, amit ide korábban írtál, én megértem. Magamon is látom ezt.

Na várom mire jutsz.
De van egy tippem.

Kata

kata írta...

Leegyszerűsítve:
A naplónak van rád szüksége vagy neked a naplóra?
Mert ha az első, akkor kötelesség, mint a mosogatás, de ha a második, akkor öröm, feltöltődés, önkifejezés stb.

VH írta...

Edith.....

Nem is tudom mit mondjak,de őszintén szólva ahogy szépen írtál,ahogy fogalmaztál,ahogy bele tetted az egész lelkedet a naplóírásba,nem jön,hogy higyem,hogy most döntés előtt állsz. Az a véleményem,hogy nem kéne abbahagyd,mert ez olyan szép,hogy biztosan később megbánnád.Természetesen te döntesz felőle,ahogy jónak látod,de ez kellemes időtöltés. Nem mintha én is rendszeresen írnék,sőt én is úgy vagyok vele,hogy reggel korán felkelek 5 kor hogy írjam a naplót,de közben fáradtan kelek fel,vagy este amikor mindenki alszik rögtön neki is akarok fogni,végül visszakozok tőle valamiért.Szidom magam ha mindenre képes vagyok egész nap, akkor miért nem vagyok képes írogatni.Sokszor van miről írnom,ezeket külön füzetbe lejegyzem s mikor lesz erőm azokat a blogba írom le.Abbahagyni nem fogom mert,érzem később megbánom s ezzel úgy érezném,hogy valamit veszítek anyaságomból is.Örömet akarok a lányomnak okozni a naplóval. Szerintem ne hagyd abba,főleg hogy Kriszta óvodás lett ..... bőven lesz mesélni való a számára. Sőt. Szóval mindenki maga dönti el mit szeretne saját magával,életével és így van ez a naplóval is.Én eleinte úgy voltam vele,hogy azért írtam eleinte naplót,hogy megmutassam ország világnak,ismerősüknek a családomat és hogy képes vagyok babanaplót írni.Ezt azért gondoltam mert nagyon kevés anyuka teszi ezt meg a gyermekeinek,a gyerekek mindenre nem emlékeznek az eseményekre,mondanivalójukra és arra sem,hogy mit tettek vagy mit nem csináltak és így tovább.
Eleinte azt hittem sokan fognak olvasni,de rájöttem ez így nincs jól,sokkal inkább azt kellett figyelembe vennem,hogy saját magamnak,a lányomnak és a lelkemet tartom rendben ezzel.És ez a legfontosabb,hogy én ezt teszem mgaunkért,nem másokért..Ezért sokszor nem merem szabadon engedni érzelmeimet és közhírré tenni.De megpróbálok minden fáradtságot leküzdve tovább folytatni a naplóírást,mindent leírni,ha nem megy akkor zárolni fogok.

Kiváncsi vagyok,hogyan döntesz:.
Minden jót
Puszi

sedith írta...

Hó-hó-hó, lányok! Szó se róla, hogy abbahagyjam!!!! Ez jött le az írásomból? Pedig abszolút nem volt és nincs is ilyen gondolatom. Akkor se hagynám abba, ha havonta csak egyszer tudnék írni és csak nagyvonalakban említhetném meg a dolgokat!

Én egyszerűen csak a tegnapi napról írtam, meg úgy általában az utóbbi napokról. Hogy de szívesen írnék, de tényleg annyi teendőm van azonkívül, hogy lelkiismeretfurdallásom van, ha itt töltöm az időt. Pedig Ágnes is írta múúltkor, hoyg milyen jólesett egy "igazi", életízű bejegyzést olvasni a sok eseményekről szóló írások után! Nekem is jólesik. És írnék Borókáról, aki az utóbbi időben mintha keveset szerepelt a naplóban, írnék a délelőttjeinkről, írnék a csiribiri-tornáról, az oviról meg egy csomó más témáról, ami szépen feljegyezve várja, hogy sorrakerüljön.

Mindhármatoknak köszönöm soraitokat! Egyetértek veletek. Ilgya, én is úgy szoktam, hogy általában szakítok időt magamra, netezésre, de mostanában volt, hogy egyszerűen nem lehetett. Különben én vagyok mindig az, aki bátorít másokat ilyen téren, Hajni, emlékszel, hoyg nemrég neked érveltem én hasonlóan? És Kata, elloptad a szavaimat!:D Előkeresi nem tudom, de sokszor leírtam már, hoyg arra van időd, amire akarod.

Ezt a több, mint 3 évet, amióta itthon vagyok, ki sem bírtam volna ép ésszel, ha nem írhattam volna. Mert egy, hogy ebből kellene megélnem is (nem a naplózásból, hanem az írásból), de tényleg az önkifejezés eszköze és fóruma számomra a napló. Hiába tartják egyesek fölöslegesnek, sőt, esetleg nevetségesnek, en nem így gondolom, és tényleg emléket akarok a lányoknak. És magamnak, magunknak. Mert pl. éppen István az egyik, aki eleinte nem nézte jó szemmel a naplóírásomat, mostanra meg olyan semleges lett. De amikor felolvasok belőle egy részletet, esetleg Kriszta régi mondásait, akkor felderül, tetszik neki, és bevallja, hoyg ezekre nem emlékszik. Mint ahogy én sem mindenre, de itt a napló, amit éppen ezért írok.

Szóval, eszem ágában sincs abbahagyni a naplózást csak olyan nehéz, hoyg mindenre jusson az idő. Sokszor nem is jut.

ilgya írta...

Akkor megnyugodtunk:):):) igaz lányok?
nekem is van lelkiismeret furdalásom emiatt éppen elég,de elhesegetem ,sőt van olyan,hogy egy darabig pihentetem a dolgot,aztán újult erővel nekilátok,ha mondjuk ellenszegülésbe ütközök,vagy hallok valami rosszat. A férfiak (legalábbis a többség) ezt nem nézi jó szemmel,de mint ahogy te is irod Edit később rájönnek,sőt másnak büszkén mutogatják (dicsekednek vele)
szóval csak bátorítani akarunk,hogy együtt érzünk veled,és teljesen értjük mire gondolsz az írásoddal,és tényleg igaza van Katának is,most hogy jobban kitárul a világ kicsit elveszti azt a fajta jelentőségét ,amit eddig képviselt. Azért kiváncsi lennék a legöregebbi internetes babanaplóra,szívesen beleolvasnék.

VH írta...

Jaj,épp nem jutott eszembe,hogy nekem érveltél amikor borúlátó voltam,csakhogy itt épp rád gondoltam,nem magamra:)

Ami a férfiakat illeti nálam sem tetszett,hogy minek blogolok én ,és emiatt volt,hogy aztán nem volt kedvem írni.
De nem érdekel ez kül9n9sebben,de amikor más ismerősükkel találkozok akkor csodálkoznak,hogy vagyok képes írni? A férfiak valahogy másak mint a nők,főleg a gondolkodásmódjuk.
tényleg nekem sokszor azért nincs kedvem írni,mert délelőtt,délután kint vagyok egész nap Bogival,ha fent vagyok akkor mást kell csináljak.Csak akkor vagyunk a házban amikor alszik és ebédelünk. Hát így,már sokszor várom a telet,hogy üljünk bent a melegben s foglalkozzak normálisan Bogival.
Puszi

Kati írta...

Jaj, de ismerős. :-S És általában én is így járok, ebből is egy kicsit, abból is, aztán mire érdemleges munkába fognék, Marci felébred. :-) Ez van. De legalább nem unatkozunk. :-)

Akartam írni már amúltkor is; most, hogy "lement" a lagzi, a keresztelő... nem keltek útra? ;-) Még ám mindig várunk benneteket! :-)

kata írta...

Akkor jól van! :)