A Hetedik

Már régen lejárt. Tulajdonképpen meg is ünnepeltük, bár a naplóban csak érintőlegesen említettem. Szerettem volna még írni akkoriban, de elharapozódtak a teendőim és kifutottam az időből. Azért, gondolom, nem vészes még most sem, több, mint másfél hónap távlatából írni róla. Tulajdonképpen erről bármikor lehet. Végülis március 8-án sem szeretek virágot kapni, akkor miért írnék a házassági évfordulónkról éppen a napján?:P

Szóval lejárt 7 év. Nem akarok hangzatos, érzelgős szavakkal fogalmazni, nem szokásom. De azért lejárt 7 év, amiben volt jó és rossz is. A mérleg nyelve, természetesen a jó felé hajlik.
Talán nem újdonság és nem meglepő, hanem természetes, ha csak annyit írok: szeretem Istvánt. Ez mindent jelent, amit bele lehet képzelni. Szeretem és elfogadom őt olyannak, amilyen, bár, nem tagadom, próbáltam megváltoztatni bizonyos dolgokban. (Pl. rá akartam venni, hogy rendszeresen segítsen a mosogatásban. Nem sikerült, de kaptam mosogatógépet.)
És azt sem tagadom, hogy szoktunk veszekedni, vitatkozni. Ki nem szokott? De haragot sosem szoktunk tartani, mert nem is tudunk. Mindig azon vagyok, hogy a lehető leghamarabb megbeszéljük a dolgokat, bármelyikünk is legyen a hibás. Ebben nem ismerek büszkeséget. A jó családi légkör, hangulat sokkal fontosabb nekem, mint holmi valós vagy vélt hierarchia.
Szinte mindent megbeszélünk egymással, legyen az köz- vagy önérdek. De ettől függetlenül, mindketten tudjuk, mikor kell vagy ajánlatos önállóan is lépnünk.
Rengeteget tanultunk egymástól. Nemegyszer volt, hogy István is hirtelen döntött, nem mérlegelt napokig valamit, hogy úgy is rossz döntést hozzon, hanem egyből, kapásból a jót választotta: ez az én jellemzőm általában, de én is sokat higgadtam mellette.:P

Sok mindent sorolhatnék még, de nincs értelme. Szeretem. Szeretjük egymást. Az évek során bebizonyosodott: kölcsönösen és tökéletesen kiegészítjük egymást. Mindkettőnknek vannak hibái és erényei, van, amit egyikünk tud jobban, van amiben a másik a jobb, mindig tudjuk, érezzük, mikor van rajtunk a sor, mikor kell egyiknek vagy a másiknak engedni valamiben.

Rémlik, hogy valahol azt olvastam: a hetedik év kritikus egy pár életében. Részletekre nem emlékszem, hogy milyen értelemben kritikus, de mi kiálltuk a próbát: lejárt a hét év és még mindig együtt vagyunk. Nem is akarjuk, hogy másképp legyen.

Hét évvel ezelőtt:



És most:



Csak egy kicsit "csinosodtunk" azóta mindketten!:P