Nagy a hajrá a lapnál. Értelemszerűen, az Erdélyi konyhánál. A nyár és az ősz úgy telt el, hogy mindig valamilyen határidő lebegett a fejem felett, mint a hóhér pallosa, mert hol a kalendáriumba, hol a süteményes könyvbe kellett a recepteket küldeni, de persze, az éppen aktuális, azaz soron következő lapszámba is dolgozni kellett, amióta pedig a helyettes főszerkesztői tisztség illet engem, a többiek beküldött anyagán is át kell rágnom magam. mindez pedig egyáltalán nem volt kevés tekintve, hogy nyáron sokszor halomban állt (neadjisten éppen romlásnak indult) a befőzésre váró alapanyag, szeptembertől dolgozni is járok, és a napi házimunka, az elintézni valók tömkelege is éppen jócskán felemészt az időmből.
Ezt nem azért mondom el, mert panaszkodhatnékom van, sőt, sajnálatot sem várok, hiszen minden munkámat tisztességesen jutalmaznak, csak egyszerű tényközlés arra, hogy állandóan versenyben vagyok saját magammal, és természetesen, az idővel. A határidőim is néha csúsztak, ami miatt hiába szégyelltem magam kellőképpen (hiszen utánam még sok-sok szerkesztési, tördelési, nyomtatási utómunkálat következik), és állhattam a fejem tetejére is, de egyszerűen az az egy-két nap (vagy az időszakos kiadványoknál 1-2 hét) csúszás mindig ott volt. Az év vége még hajrásabb. Most mégis sikerült időnap előtt napirenden lenni mindennel. Két javítani való és elküldeni való anyagom van, amiből az egyik viszont még nem is érkezett meg. Ha megjön, este már küldöm is vissza őket a főszerkesztőnek.
Januárra pedig kevés anyagot vállaltam, így aztán - annak ellenére, hoyg a januári lapszámot már az ünnep előtt össze kell állítani - mégis remélem, hogy mostantól kezdve valamivel lezserebb időszak következik, az óvodai munkára és a háztartásra (köztük pedig bármily meglepő, de a főzésre is), illetve a lányokra és a blogra is több időm jut. Úgy legyen.:)
1 megjegyzés:
Örülök, hogy rendben vagy(tok)! :-)
Megjegyzés küldése