Hosszú volt az ősz. Hosszú és meleg. És imádtuk. Nem volt eső, latyak, sár. Persze, tudom, a földnek nagyon kellett volna, de "városi" szemmel nézve, így kitűnő volt. Aztán eljött a hideg is. Volt -8 is októberben. És azóta is voltak-vannak fagyok.
Most, ha kinézek az ablakon, a fák tiszta fehérek. Nem a hótól, csak a zúzmarától. Amúgy száraz és hideg minden. Ahogy kipillantok az ablakon, úgy érzem, mintha tél lenne. Aztán rájövök, mégsem. Teszek-veszek, a pillantásom szintén az ablakra esik, és a havat keresem. De nincs. Szombaton, amikor orvoshoz mentünk, meglepődve vettük tudomásul, hogy 3-4 km-re tőlünk teljesen más az időjárás: kb. ujjnyi vastag "hóréteg" volt a járdákon és a füves részeken. A lányok ujjongtak, tapicskáltak benne, és urambocsá' hógolyót akartak gyúrni. Szomorúak voltak, hogy ott kellett hagyni a havat, és még szomorúbbak, amikor hazaérkezve, nem ugyanaz a látvány fogadta őket, mint a városban. Azóta is állandóan kérdezik: mikor lesz már tél?
És most, hogy kipillantva az ablakon, akaratlanul is abban reménykedek, hogy havat látok, most már én is azt mondom: Jöjjön már a tél!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése