És akkor eljött...

... április 5-e. És csodálatos módon nem rengett meg a föld, nem szakadt rám az ég, de még a világ sem dőlt össze, pedig igazán azt hittem, hogy valami ilyesmi méretű világkatasztrófa fog bekövetkezni. És nem. Szépen, csendben, locsolókat várva, lakást rendezgetve (egy-egy látogató vagy a csajok sütievése után:D), lányokkal foglalkozva, majd barátokkal beszélgetve eltelt a szülinapom és éjféli fél 12-kor elmúltam húszéves. :D

Tavaly ilyenkortól állandóan ez a nap járt a fejemben: mi lesz, amikor én harmincéves leszek?! Lélekben sokat készültem erre a napra, de szerintem, ugyanígy telt volna akkor is, ha egyáltalán nem foglalkoztam volna vele. Nem szeretnék most nagy szavakat írni ... Tavaly írtam egyszer egy írást és amit abban leírtam, az utolsó szaváig, betűjéig fenntartom ma is.

Azért van egy dolog, amivel nem vagyok kibékülve, nevezetesen az, hogy még nem valósítottam meg magam szakmailag. Az utóbbi évtized felemásra sikeredett ilyen szempontból, sok mindent kénytelen voltam végezni, de az igazi hivatásomat még nem találtam meg. Lassan körvonalazódni látom, hogy mit szeretnék csinálni, de a megvalósításhoz még nem tudom, hogyan fogjak hozzá.